Szörnyen sajnálom, és tényleg szívből mondom, hogy így elmaradoztam. Rengeteg minden történt velem. Első ízben,  az az  állás amiért annyira küzdöttem, nagyon akartam eléggé rövid pályafutással ért véget. Kamu volt az egész. Rengeteget kellett dolgozni, és habár nagyjából meglett fizetve az "ott élés" így sem igazán érte meg. Ez a munka annak jó, aki szingli, akinek nincsen családja. Az én párkapcsolatom már az első hónapban elindult lefelé a lejtőn. Természetesen az én hibámból. Annyira akartam jól keresni, végre jó helyen dolgozni, hogy csak tűrtem meg tűrtem a dolgokat. De persze ezeket a negatív dolgokat a barátom kapta meg minden áldott nap. Magánéletünk már nem nagyon volt, csak lefekvésnél találkoztunk és már volt olyan is,  hogy ő már aludt és csak mellé feküdtem. Szóval minden szörnyű volt. A munkakörülmények is, minden. Aztán már nagyon szenvedtem, hogy a világ legtökéletesebb pasijával vagyok együtt, és mégsem vagyunk boldogok, és csak én tehetek erről. Felmondtam. Nem én voltam az egyetlen. Konkrétan mindenki, de nem nekem köszönhető ez a hirtelen változás. Az utolsó hetemen, a főnök odahívott, hogy most jött el az a pillanat, hogy mindent megadnak amit kérek, csak maradjak. Dupla fizu, vagy bármi, de tényleg. Legszívesebben arcon röhögtem volna, és talán így visszagondolva kicsit meg is tettem. Mondtam neki, hogy bármennyit is fizetnének, nem maradnék itt. Én nem feltétlenül a pénz miatt mentem oda, persze csábító volt, hogy jól kereshetek, de engem az fogott meg az álláshirdetésben, hogy tényleg a vendégekért van a hely. Hát a nagy lókukit. Aztán kirúgták ezt a főnököt, és helyette egy tényleg oda illő ember került vezetőnek. Nem mentem vissza. Addigra már eldöntöttem, hogy kiszállok a vendéglátásból. De nem csak a haldokló kapcsolatom volt az indok. Amúgy szerencsére helyre állt a rend, minden rendben a párkapcsolatomban.

Visszatérve, december óta járok nőgyógyászhoz. Vagyis jártam. Korábban is mentem, de senki, több magánorvos sem tudta megmondani nekem, hogy miért fáj a bal petefészkem. 22 éves koromban az akkori családi nődoki azt mondta, hogy van ott egy ciszta, de szedjek fogamzásgátlót és attól el fog múlni, illetve ha nem akarok azt szedni a kövi mensinél távozni fog. Visszamentem később, és azt mondta nincsen semmi már ott. De még mindig fájt, és habár eleinte csak a menstruációnál illetve sex közben néhány pozitúrában így annyira nem foglalkoztam vele.  Mindig is nagyon fájós havi bajok voltak, és az egész családom ilyen. Aztán azért persze jártam orvosokról orvosokra, akik mindig arra fogták, hogy durva a sex, vagy hogy biztos hogy nem is volt ott ciszta, és hogy az előző orvos egy kuki. Aztán most decemberben találtam rá Dr. Oláh Orsolyára, akinek elmondtam a tüneteimet, a tapasztalataimat és ő addig vizsgált, amíg megnem talált egy cisztát a bal petefészkemben. Azt javasolta, hogy kezdjek el fogamzásgátlót szedni, hátha elmúlik. Nem múlt el. Akkor mondta először... Endometriózis... Nem igazán tudtam mi az, és hiába elmagyarázta, nem igazán fogtam fel, miről is szól ez az egész. Mondta, hogyha nagyon fáj, akkor ő a műtétet ajánlja. Mivel terhes volt, így azt mondta, hogy elküld egy specialistához, aki ilyen műtéteket csinál. Menjek el hozzá, vizsgáljon meg ő is, és ha úgy látja akkor vágjunk bele a műtétbe. Elmentem hozzá is. Aztán már a műtét előkészületeinél tartottam. Kiderült, hogy a laparoszkópos műtéttel nem csak eltávolítja a cisztát, hanem fel is térképezi a terepet, hogy mi a helyzet, mert a ciszta amit találtak annyira pici, hogy nem kellett volna fájnia. Most augusztus 21.-én műtöttek. Azon az egy cisztán kívül még 4 db-ot találtak a méhfalon is. Azóta megérkezett a szövettan is, és az 100% bizonyosággal állította, hogy endometriózisom van. Maga a betegségről senki nem tud semmit. Nem tudni miért alakul ki, és egyenlőre nincs rá gyógymód se. Viszonylag szerencsés vagyok, hogy nem ökölnyi cisztákat találtak, vagy esetleg ezek a ciszták nem támadták meg a petevezetéket, mert akkor biztos, hogy nem lehetett volna természetes úton gyerekem. Azt ajánlották, hogy tartsak speciális diétát, amit direkt az ilyen betegeknek találtak ki. Se glutén, se tejtermék, se cukor, konkrétan semmi. Azt állítják, ez megakadályozza, hogyha ki is újul, ne hatalmasodjon el. Egy világ tört össze bennem, és csak azt láttam, hogy mennyi mindentől meg kell vonnom magam. Persze előttem lebegett, hogy muszáj megtennem, mert szeretnék gyereket, de napokig elég depis voltam, hogy miért velem történik ez. Mivel érdemeltem ki? Persze a felálláson nem igazán segített a felépülés sem, mert nagyon kínlódtam. Még sosem műtöttek, és még aznap este komplikációk akadtak és a szobában kellett összevarrni, így eléggé szenvedtem. Ráadásul sokáig nem tudok egy helyben feküdni, ülni, valamit kell csinálnom, így ez is nehéz volt.

Am. is terveztem, hogy a műtét után egészségesebben fogok élni, de így meg pláne, hogy oda fogok figyelni magamra. Híznom kell 11 kilót, mert jelenleg vékony vagyok, tehát ha semmi bajom se lenne, akkor se biztos, hogy teherbe tudnék esni. Munkahely váltás. Az első pont az endometriózis kialakulásának okai között a stressz volt. Nem akarok stresszelni, tehát most olyan munkahelyet keresek, ami csakis szigorúan 8 órás, nem 12-14 ahogy eddig volt. Nem vendéglátás, hanem valami más. Nem akarok már másnak dolgozni vendéglátáson belül. Ha így folytatnám, tuti kiégnék, és nem tudnám megnyitni a saját helyem. Mostmár csakis a saját helyemen szeretnék majd dolgozni, csakis magamnak.

Mivel rengeteg időm volt az utóbbi időben, illetve próbáltam elterelni a gondolataimat, így sokat olvastam. Íme néhány szuper könyv, amikről az ajánlóban sokkal több infó is van. :)

Természetesen nem hagylak titeket zene nélkül se. Mostanság adják a tv-ben a rossman reklámot, amiben egy kislány pont azon vacilál, hogy leugorjon-e a vízbe az emelvényről, vagy sem. A zenéjét imádom! Annyira jó! Engem mostanság nagyon motivál. Íme:

Ez a cím, most kétértelmű lesz, de mindjárt meg is értitek miért.
Az ember mindig minden korszakában különböző kihívásokkal szembesül. Ez kinek könnyen megy, kinek nem. Van aki élvezi, van aki nem. Szerintem ez annyira természetfüggő. Ha valaki bátor, merész, önbizalma rengeteg, azoknak nem okoz gondot. De ha valaki visszahúzódó, félénk, nem ismeri fel a képességeit, vagy nem meri azokat kimutatni, annak a legegyszerűbb kihívás is katasztrófa lehet. Vegyünk például egy állásinterjút. Sok féle van. A legegyszerűbb, amikor elmegy az ember a leendő vagy nem leendő munkahelyre és a főni behívja, hogy meséljen magáról, a terveiről, eddig mit csinált, mi az elképzelése, stb. Aztán van olyan, hogy csoportos interjú, amin én személy szerint most először vettem részt. Leírom, hogy nálunk hogy zajlott röviden. Ott ültünk 5-en, plusz 3 interjúztató. Mind a hárman bemutatkoztak, elmondták röviden mit is kell tudni a cégről, a későbbi terveikről. Aztán átadták a szót nekünk. Bemutatkoztunk, ki hogyan. Aztán ki kellett tölteni egy személyiség tesztet, amiről ők megállapították, hogy mennyire vagy jófej, magabiztos, bátor, félénk, nagyszájú, bunkó, vicces, stb... Többször is elmondták, hogy itt nincs rossz válasz, ebből ők csak azt állapítják meg, hogy ha mondjuk felvesznek engem, akkor velem, hogy foglalkozzanak, hogy álljanak hozzám. Okos, nem? Aztán miközben töltögettük a lapokat, kaptunk egy már megtörtént szituációs feladatot, hogy is oldanád meg a dolgot. Egyesével behívtak minket, majd vendégreklamációt kellett megfelelőeen megoldani. Mákomra, pont egy olyan probléma lépett fel, ami anno a régi helyünkön is sajnos megesett, habár nem ugyanúgy. Úgyhogy nemes egyszerűséggel elmondtam azt, amit ott is csináltam. Közbe párba osztottak minket. A következő szitus feladatot pedig a párommal kellett eljátszanom. A szitu, hogy egy napra esik a szabadnapunk, és hogy vajon ki fog engedni a másiknak. Én mindig is olyan voltam eddig is, hogyha úgy van, engedtem belőle, de persze csak akkor ha az megoldható volt. Úgyhogy most is mondtam, hogy oké, megoldhatjuk. Utána megköszönték, hogy eljöttünk, megígérték, hogy este mindenképp felhívnak ha felvesznek, meg akkor is ha nem. Este 8 óra és még sehol semmi... Kicsit kibuktam, hogy nem elég, hogy nem vettek fel, de még csak be se tartják a szavukat. Hirtelen megcsörrent a telefonom. És akkor.... akkor közölték, hogy felvettek! :) Emberek, 5 emberből 2 embert vettek fel és az egyik én voltam. Omájgád.

Visszatérve  kihívásokra, most ha hátrapillantotok az eddigi éveitekre, mit tudnátok elmondani, milyen kihívásokkal szembesültetek? Rengeteggel, nem igaz? Leérettségizni, bekerülni egy új suliba, barátokat szerezni, jogsit szerezni, nyelvvizsgát szerezni, új suliba menni, munkát szerezni, még sorolhatnám. A kihívások pedig azért vannak, hogy mi legyőzzük őket, és ezáltal hozzánk adjon valamit. Ha egy kihívás nem sikerül, mert valami közbe jön, bármi is az, az is hozzánk tesz valahogyan.
Számomra most az új kihívás az, hogy jól teljesítsek az új munkahelyemen, elfogadjanak, megszeressenek, tanuljak, jobb legyek.

A másik féle kihívás ami mostanában annyira elterjedt szinte mindenhol, és annyi féle van, hogy az hihetetlen, az interneten fellelhető kihívások. Van fotós, van filmes, van könyves, van edzős, van rajzolós, van boldogság, vagy célos, egyszóval rengeteg. Van amelyik nekem is tetszik, úgyhogy én is fogok ilyeneket kitöltegetni, és az első amire esett a választásom, az az 50 napos kérdéssor az önfelismeréshez. Nem pontosan ez  címe, de olyan semmilyen, hogy így meg jobban hangzik. A lényeg az, hogy az 50. kérdés után, kapsz magadról egy képet, hogy hol is tartasz mostanában. Mivel 50 kérdésről van szó, így úgy gondoltam, hogy 5 naposával fogom interjúztatni magam, így talán tartalmasabb a mondandó.

1. kérdés:
Hogy néz ki a tökéletes élet számomra?
Nem akarok közhelyes lenni, de valójában semmit se változtatnék a jelenlegi életemmel. Boldog vagyok most ahogy vagyok. Igaz a családom nagyon hiányzik, úgyhogy közelebb hozznám a  két megyét. Természetesen nekem is vannak gondjaim, de ha minden tökéletes lenne, akkor uncsi lenne az élet. Mindenesetre ha egészségügyileg, vagy ha máshogy is nézem a problémáimat, nem olyan vészesek.

2. Hogy néz ki egy tökéletes nap számodra?
Kipihenten kelek. Finom reggelit készítek, vagy én kapok reggelit. Ez nekem mindegy. Aztán egy kis kirándulás valahol, egy finom ebéd. Pihenés, nyugi. Semmi negatív dolog, gond. Csak a lazulás.

3. Hol látod magad hat hónap múlva? Egy év múlva? 5 év múlva? 10 év múlva?
Hat hónap múlva remélhetőleg ugyanezen a munkahelyen, csak már magabiztosan. Vagyis várjunk csak, az augusztus, úgyhogy remélem valahol nyaralok majd. :) Egy év múlva, ténylegesen magabiztosan a munkahelyen, remélhetőleg még ugyanitt fogok lakni. Megszerettem ezt az albérletet, kényelmes nagyon. Bejártam már egy pár országot remélhetőleg, mégha csak áttekintőbe is. Öt év múlva remélhetőleg a saját kis kávézómban fogom főzni a kávékat, és azon fogok gondolkozni, hogy a másnapi sütiket hogy rendeljem. Tíz év múlva pedig remélem, már lesznek pici lurkóink, saját lakásunk, állataink, és természetesen a barátommal képzelem el az elkövetkezendő éveket.

4. Mi az amit ma már tudsz, de egy évvel ezelőtt még nem tudtál?
Nagyon sok mindenben kinyílt a szemem, de szerintem leginkább abban, hogy nem feltétlenül barát az akit eddig annak hittem. 

5. Ebben a pillanatban miért vagy hálás?
Hálás vagyok, hogy a családomban mindenki egészséges, hálás vagyok a barátomért, a lakhatásomért, a munkámért, a barátaimért. Hálás vagyok minden napnak, hogy új és új dolgokat élhetek meg.

"Murphy törvénye nem kőbe vésett tudomány. Csak egy fickó találta ki, hogy értelmet adhasson egy pocsék napnak. Csak azért, mert a dolgok rosszra fordultak, az még nem jelenti azt, hogy kicsúszott az irányítás a kezeid közül. Rajtunk áll, hogy fogjunk mindent, ami elromolhat és jóvá tegyük őket. Vagy legalább megpróbáljuk."

"A világ megbillen, de az ember kénytelen alkalmazkodni, legyőzni az akadályokat, és ugyanúgy eljátszani a dalt, mint mindenki más."

Felpakoltam az oldalra egy pár izgi dolgot. Kukkantsátok meg. A napokban még lesz folytatás, meg fogok írni is valami értelmeset is. :)
Mindenesetre addig is hallgassatok jó zenéket, köztük ezt is, és élvezzétek az életet!

Tegnap néztünk egy annyira jó filmet, muszáj megosztanom veletek, illetve nézzétek meg a Lego második részét, bitang jó az is.

Felraktam pár sorozatot is, majd még ide is kerül fel pár. Kattintsatok a képre, és ott a többi is.

 

"Az új lehetőségek, állásajánlatok - és új kapcsolatok - általában akkor toppannak be hozzánk, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. A nagy áttörések legtöbbször a legváratlanabb helyzetekkel érkeznek. Így emlékeztet minket az élet arra, hogy tiszteljünk mindenkit, akivel a sors összehoz. És arra is így hívja fel az élet a figyelmünket, hogy legyünk nyitottak minden újra.",,

"Az, hogy hol leszel tíz év múlva, csakis rajtad múlik. Szabadon dönthetsz arról, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel. Születésed jogán szabadúszó vagy, szabad akarattal. Kell ennél több? Bármikor dönthetsz úgy, hogy jobban tiszteled önmagad, és többet nem találkozol azokkal a haverjaiddal, akik lehúznak. Csakis a te kezedben van, hogy boldog vagy boldogtalan leszel."

Ha tehetném, csak cipőket vennék. Mindig eltervezem, hogy télre milyen csizmát fogok venni. Persze sosem sikerül megtalálnom álmaim netovábbját. Ennek egyik oka az sajnos, hogy vékony a vádlim. Nem minden áll rajta jól. Sőt, van ami nem is áll sehogy. Terveztem még a tél elején, hogy hosszúszárú csizmát fogok hordani. Aha, igen, a választék, szinte semmi. Ami tetszett, az vagy nem volt a méretembe, vagy az előbb leírt problémával szembesültem. Rosszul esett. De aztán persze megtaláltam a magamnak valót, mégha nem is olyan hosszúságban. Tehát jelentem, nincs a mai napig se hosszú szárú csizmim, viszont van nagyon szép bokacsizmám, vagy ilyen normál méretűnek számító.

Most hogy jön a jó idő, nagyon sok cipellőcskét, szandit kinéztem magamnak. Tehát jöjjön egy kis kedvcsináló. Hátha valamelyikbe beleszerettem. A stílusom, egyszerű, de nőies. Nem szeretem a feltünő mintákat.

Egyes számú:

Szeretem a kényelmes, lapos szandálokat, de eddig valahogy mindig fekete színű volt, amin volt valami kis minta, vagy valami bigyó, mert ugye a fekete mindenhez megy. Úgyhogy most kinéztem magamnak ezt a szürke modelt, amit megtudtok venni a Deichmann-ban. Más színben is kapható, és az ára 5990 Ft. Ha a képre kattintotok, akkor egyből a szandi oldalára kerültök.

Ketteske:

Egy másik szandi, ami ránézésre kényelmes. Remélhetőleg tényleg az. Kék színű, egy kis extrával. Ezért nem tűnik unalmasnak. Ezt is megtudjátok venni a Deichmann-ban, de ő csak ebben a színben kapható. 6990 Ft-ért már vihető is.

Hármas:

A Tamaris márka egyik gyönyörűsége. Tavaly szerettem bele a márkába, amikor is vettem egy ehhez hasonló színű Sneaker cipőt. Szerelem volt első látásra, és amikor beleléptem, úgy éreztem, hogy a fellegekben járok. Speckó, puha a talpbetéte, ami a cégre jellemző, és ez tényleg nagyon sokat dob a kényelmén. Maga a márka, kicsit drága, de Cipőpláza oldalán most akciósan 11 193 Ft-ért meg lehet venni. Viszont én úgy gondolom, hogy egy jó cipőre, ami tényleg kényelmes megéri kiadni a pénzt. Hiszen a legfontosabb dolog, hogy a lábunk ne menjen tönkre.

Négyes:

Marco Tozzi márkához tartozik a következő szandál. Ne értsétek félre, nem vagyok ilyen márkafüggő, vannak neve sincs cipőim is. Tehát nem márka szerint választok. Személy szerint ezt a márkát eddig nem is ismertem. Kicsit félő ez a kialakítás, hogy meddig fogja bírni, de majd kiderül. Igaz, fekete, de azért feldobja ez a csillogó anyag az elejét, ettől olyan vagány. Ez is csak ebben a színben kapható, és a Cipőpláza oldalán 7 494Ft-ért megvásárolható.

Ötös:

Imádom a telitalpú szandálokat. Kényelmesek, mégis csajosak. Szép tartást adnak. Természetesen a megfelelő méretű sarokkal, ugyanis vannak olyanok is, amiknek viszonylag kicsi a sarka. Az már nekem picit mamás. Illetve a színétől is függ. Ez a model is csak ebben a színben kapható az oldalon. Most akciósan 16 794Ft-ért.

Hatos:

Minden nőnek szüksége van egy szép, kényelmes körömcipőre. Személy szerint, én jobban szeretem a lekerekített orrú cipőket, ugyanis a 170 cm magasságomhoz, egy hosszú orrú cipő párosításával benevezhetek egy L betűnek is. Fontos az is, hogy viszonylag vastag legyen a sarka, hogy normálisan tudjak benne járni. Igaz a vékony sarkú cipők sokkal, de sokkal szebbek, de hát azok magasabbak is. Beleszerettem ebbe a színbe. A Deichmann-ba megvásárolható még 2 másik színben is, 6 990Ft-ért.

Hetes:

Itt van egy olyan model, aminek vékonyabb a sarka, de mégsem vészesen. Ezen a színen kívül, még 3 másik változatban is meg lehet vásárolni, szóval mindenhez fel lehet venni. Cipőplázán megvásárolható 8 495 Ft-ért.

Nyolcas:

Szeretem a sneaker cipőket, mert kényelmesek, és stílusosak. Ebből a fajtából is inkább a lekerekített formákat szeretem, és a normál talpmagasságúakat. Fila cipőcske ami megvásárolható a Deichmann-ban 6 990 Ft-ért.

Kilences:

Egy újabb Tamaris cipellőcske. Picit magasabb a talpa mint az előzőnek. Mivel nem sima fekete, így nem unalmas. Szeretem az ilyen bebújós egyszerű cipőket is. Mert néha úgy rohan az ember, hogy csak erre van ideje. Szinte mindenhez illik. Cipőplázán 14 392 Ft.

Tizes:

Egy újabb bebújós fazon. Egyik kedvenc színem a piros. Szeretem a csíkokat, illetve a pöttyöket is. Úgyhogy örülök, hogy ráakadtam. Kicsit talán még a nyárba is átvihető. Cipőplázán 6 792 Ft-ért megvásárolható.

Tizenegyes:

Kockás. Olyan vicces fazon szerintem. Jó anyagból készült, és farmerhez biztos nagyon jól fog állni. Klasszikus tornacipő. Cipőplázán megvásárolható 8 795 Ft-ért.

Sajnos van olyan, ami már most alapból nem lenne jó rám méretben. De nem is most szeretném az összeset. Lehet lesz olyan amit meg se fogok tudni venni. Mindenesetre, ha odakerülök, hogy cipőt vásárolhatok, akkor ezeket mindenképp elsőnek felfogom térképezni. Megmozgatok mindent.

Annak idején úgy indult ez az oldal, hogy arra gondoltam, megosztom veletek, az álmom felé vezető utam sikereit, illetve bukásait. Akkoriban, úgy gondoltam 19 évesen, vagy körülbelül, hogy szinkronszinész leszek. Minden vágyam az volt, hogy valakinek a hangomat adhatom egy film, vagy sorozatban. Rengeteget infót gyűjtöttem, hogy valójában mi is kell ehhez. Néhány szinésszel, szinésznővel még beszéltem is akik a kedvenceim a mai napig, hogy mit ajánlanak, vagy miért szeretik azt amit csinálnak. Mindent tudni akartam. Nem titok, hogy eredeti tervemben az állt, hogy csak azért költözök fel Budapestre, hogy a színművészetire jelentkezhessek. Ugyanis kiderült, hogy ha csak szinkron munkákat vállalnék, akkor bizony nem él meg az ember. Mi a megoldás. Hát akkor a szinészkedés. Na akkor most milyen is voltam én akkoriban? Visszahúzódó, bátortalan, az önbizalmam nem igazán bújt ki a béka feneke alól, és ezen az újonnan felkerülő fogszabályzóm se változtatott. Nem igazán mertem megszólalni tömegben, és habár nekem úgy tünt, hogy normális hangsúllyal beszélek, a legtöbben azt mondták, hogy olyan halk vagyok, mint valami kisegér. Társaságban inkább meghallgattam a többieket és sosem szerettem a középpontban lenni. Gondolom összeraktátok, hogy ez pont nem illik egy szinésznőre. De még gimiben úgy voltam vele, hogy én lefogom küzdeni a gátlásaimat, és sorba választottam a versmondó versenyeket, jelentkeztem színjátszó szakköre. És a színjátszókör végre felnyitotta a szememet, hogy ez bizony kisanyám nem neked való. Büszke voltam magamra, hogy kipróbáltam, de a gátlásaimtól, a félelmeimtől nem sikerült megszabadulnom, és ami a legszomorúbb volt, hogy nem élveztem. Még nem teljesen dobtam el ezt a tervet magamtól, de a suli ahova elhelyezkedtem egy képzésre teljesen más volt. Nem azért, mert azt akartam, csak hirtelen nem tudtam mihez is kezdjek. Elvégeztem tehát egy rendészeti asszisztens képzést. Amivel persze nem tudtam elhelyezkedni. Mellette elkezdtem dolgozni diákként. És az egyik ilyen munkám fagyislány volt, egy áruház korzójának éttermében. Nagyon új volt, még sosem csináltam. Vendéglátás... Atya ég. Aztán nagyon jól belejöttem, sőt, egyenesen imádtam. Voltak rosszabb napok, voltak jobbak, de úgy éreztem, hogy ezt tudnám csinálni. Kicsit elgondolkoztam, hogy vajon mi az ezen belül, amit igazán élveznék. Kortyolgattam a kávémat, és rájöttem, hogy imádom a kávét, imádom főzni. De ezzel a tudásom ki is fújt. Kávézót szeretnék. Eldöntöttem, ez lesz a célom, az álmom. Jelentem, ez még mindig meg van. Mellette elvégeztem egy kereskedelmi sulit is.

Hol is tartok most? Nagyon fontos infó, lekerült a fogszabályzóm az évek során. Illetve megismertem a jelenlegi barátomat, aki a régi Rékából egy új Rékát alakított ki. Még sosem volt ilyen barátom. Sajnos az eddigi kapcsolataimban nem építettek, hanem inkább romboltak. De ő... Egy csoda.  Szakmailag pedig, egy korábbi munkahelyem által, ami amúgy egy játszóház volt, megismertem egy embert, akinek az ismerőse pont keresett a kávézójába pultost. Megkérdezett érdekel-e? Mondtam neki, hogy szórakozol? Minden vágyam. Aztán odakerültem. Akkor tapasztalhattam meg, mi is az amire vágyom. Mit takar a baristáskodás, a felszolgálás, a pultozás. Semmi tapasztalatom nem volt, kicsit féltem is, hogy nem fog menni. Nem viccelek, sokszor gondoltam, hogy ez nekem nem megy. Mármint most maga a kávé lefőzéséről, készítéséről, tejhab készítésről beszélek. Illetve egy olyan ember volt az üzletvezető, akinek a stílusa néha elég csípős volt. Komolyan mondom, volt, hogy sírtam itthon, hogy most mégis miért kell így csinálnia? Miért bánt? A közös munka alatt persze megismertem, hogy ő nem bántani akar, csak ilyen a stílusa.

Úgy tanultam meg a szakmát, hogy nem adhattam ki rossz kávét, rossz tejhabos kávét. Akármennyire nagy is volt a forgalom, nem vitték ki. Ha pedig lefőztem egy rossz kávét, ami ránézésre is szarul nézett ki, meg kellett szagolnom, és meg kellett kóstolnom, hogy majdnem mit adtam ki a kezemből. Alapjáraton bennem van a maximalista hozzáállás, de ők ezt még jobban kifinomították bennem. Sajnos a helyet megvette más, és a régi csapatot egyik napról a másikra kidobták. Elkerültem egy másik kávézóba, ahol csak én tudtam kávét főzni, illetve latte art technikával szebbé varázsolni a kávét. Elhívtam az egyik régi kolleganőmet, hogy dolgozzon mellettem. Több mint egy évig dolgoztunk együtt, sajnos most decemberben végleg bezárt a hely a közös főnökség megnem egyezése miatt.

A napokban pedig a hónap 25.-től egy új helyre kerülök. Egy kávézó pékségbe a gazdag negyedbe. Most fog nyílni, úgyhogy remélhetőleg nem kakiba tenyerelek.

Volt olyan pont, amikor arra gondoltam, hogy a vendéglátás az sosem biztos, fix dolog. Ugyanis tapasztaltam, hogy egyik napról a másikra azt mondják, hogy szevasz. Úgy éreztem, hogy lehet más vonalba kell indulnom csak egy kicsit, amíg összegyűjtöm a pénzt a saját helyemre. De valahogy mindig, de mindig vissza kerülök a vendéglátásba.

A jövőben ezen a munkahelyen szeretnék minél jobban teljesíteni, és mellette megszerzem végre a barista papirt. Félek az új helytől, az új emberektől, de ha a munka részére gondolok, akkor abból a szempontból magabiztos vagyok.

A személyiségem, még mindig kicsit visszahúzódó, de már bátrabban koommunikálok emberekkel. Érdekes módon a vendégekkel való kommunikációval soha nem volt problémám.
Egy teljesen más ember lettem. Az évek számomra azt hozták, hogy mind természetileg, mind lelkileg, mind testileg megváltoztam. Pozitív irányba.

Úgy gondolom, hogy sosem késő kibontani a szárnyakat, sajnos nem mindig halad úgy az ember, ahogy kislányként, kisfiúként elképzeli, hogy én ez meg az akarok lenni, és be is teljesül. De sosem baj, hogyha merünk változtatni. Mindenből csak tapasztalhatunk. Ami pedig, épít minket. :)

"Miből táplálkozik a forma? Mi segít hozzá, hogy a legjobbadat nyújtsd? Mi az, ami ellenállóvá tesz a fájdalommal szemben, ami segít, hogy nyugodt és bölcs maradj, hogy ne add fel? Mindezekhez tapasztalat, szívósság, és akaraterő kell - valamint higgadt elme." Alessandro Del Piero

"A kor nem feltétlenül jár együtt a bölcsességgel, (...) de több tapasztalatot jelent. Minél idősebb az ember, annál ügyesebben eligazodik a világban, és annál jobban tud vigyázni magára." Steve Perry