Szörnyen sajnálom, és tényleg szívből mondom, hogy így elmaradoztam. Rengeteg minden történt velem. Első ízben,  az az  állás amiért annyira küzdöttem, nagyon akartam eléggé rövid pályafutással ért véget. Kamu volt az egész. Rengeteget kellett dolgozni, és habár nagyjából meglett fizetve az "ott élés" így sem igazán érte meg. Ez a munka annak jó, aki szingli, akinek nincsen családja. Az én párkapcsolatom már az első hónapban elindult lefelé a lejtőn. Természetesen az én hibámból. Annyira akartam jól keresni, végre jó helyen dolgozni, hogy csak tűrtem meg tűrtem a dolgokat. De persze ezeket a negatív dolgokat a barátom kapta meg minden áldott nap. Magánéletünk már nem nagyon volt, csak lefekvésnél találkoztunk és már volt olyan is,  hogy ő már aludt és csak mellé feküdtem. Szóval minden szörnyű volt. A munkakörülmények is, minden. Aztán már nagyon szenvedtem, hogy a világ legtökéletesebb pasijával vagyok együtt, és mégsem vagyunk boldogok, és csak én tehetek erről. Felmondtam. Nem én voltam az egyetlen. Konkrétan mindenki, de nem nekem köszönhető ez a hirtelen változás. Az utolsó hetemen, a főnök odahívott, hogy most jött el az a pillanat, hogy mindent megadnak amit kérek, csak maradjak. Dupla fizu, vagy bármi, de tényleg. Legszívesebben arcon röhögtem volna, és talán így visszagondolva kicsit meg is tettem. Mondtam neki, hogy bármennyit is fizetnének, nem maradnék itt. Én nem feltétlenül a pénz miatt mentem oda, persze csábító volt, hogy jól kereshetek, de engem az fogott meg az álláshirdetésben, hogy tényleg a vendégekért van a hely. Hát a nagy lókukit. Aztán kirúgták ezt a főnököt, és helyette egy tényleg oda illő ember került vezetőnek. Nem mentem vissza. Addigra már eldöntöttem, hogy kiszállok a vendéglátásból. De nem csak a haldokló kapcsolatom volt az indok. Amúgy szerencsére helyre állt a rend, minden rendben a párkapcsolatomban.

Visszatérve, december óta járok nőgyógyászhoz. Vagyis jártam. Korábban is mentem, de senki, több magánorvos sem tudta megmondani nekem, hogy miért fáj a bal petefészkem. 22 éves koromban az akkori családi nődoki azt mondta, hogy van ott egy ciszta, de szedjek fogamzásgátlót és attól el fog múlni, illetve ha nem akarok azt szedni a kövi mensinél távozni fog. Visszamentem később, és azt mondta nincsen semmi már ott. De még mindig fájt, és habár eleinte csak a menstruációnál illetve sex közben néhány pozitúrában így annyira nem foglalkoztam vele.  Mindig is nagyon fájós havi bajok voltak, és az egész családom ilyen. Aztán azért persze jártam orvosokról orvosokra, akik mindig arra fogták, hogy durva a sex, vagy hogy biztos hogy nem is volt ott ciszta, és hogy az előző orvos egy kuki. Aztán most decemberben találtam rá Dr. Oláh Orsolyára, akinek elmondtam a tüneteimet, a tapasztalataimat és ő addig vizsgált, amíg megnem talált egy cisztát a bal petefészkemben. Azt javasolta, hogy kezdjek el fogamzásgátlót szedni, hátha elmúlik. Nem múlt el. Akkor mondta először... Endometriózis... Nem igazán tudtam mi az, és hiába elmagyarázta, nem igazán fogtam fel, miről is szól ez az egész. Mondta, hogyha nagyon fáj, akkor ő a műtétet ajánlja. Mivel terhes volt, így azt mondta, hogy elküld egy specialistához, aki ilyen műtéteket csinál. Menjek el hozzá, vizsgáljon meg ő is, és ha úgy látja akkor vágjunk bele a műtétbe. Elmentem hozzá is. Aztán már a műtét előkészületeinél tartottam. Kiderült, hogy a laparoszkópos műtéttel nem csak eltávolítja a cisztát, hanem fel is térképezi a terepet, hogy mi a helyzet, mert a ciszta amit találtak annyira pici, hogy nem kellett volna fájnia. Most augusztus 21.-én műtöttek. Azon az egy cisztán kívül még 4 db-ot találtak a méhfalon is. Azóta megérkezett a szövettan is, és az 100% bizonyosággal állította, hogy endometriózisom van. Maga a betegségről senki nem tud semmit. Nem tudni miért alakul ki, és egyenlőre nincs rá gyógymód se. Viszonylag szerencsés vagyok, hogy nem ökölnyi cisztákat találtak, vagy esetleg ezek a ciszták nem támadták meg a petevezetéket, mert akkor biztos, hogy nem lehetett volna természetes úton gyerekem. Azt ajánlották, hogy tartsak speciális diétát, amit direkt az ilyen betegeknek találtak ki. Se glutén, se tejtermék, se cukor, konkrétan semmi. Azt állítják, ez megakadályozza, hogyha ki is újul, ne hatalmasodjon el. Egy világ tört össze bennem, és csak azt láttam, hogy mennyi mindentől meg kell vonnom magam. Persze előttem lebegett, hogy muszáj megtennem, mert szeretnék gyereket, de napokig elég depis voltam, hogy miért velem történik ez. Mivel érdemeltem ki? Persze a felálláson nem igazán segített a felépülés sem, mert nagyon kínlódtam. Még sosem műtöttek, és még aznap este komplikációk akadtak és a szobában kellett összevarrni, így eléggé szenvedtem. Ráadásul sokáig nem tudok egy helyben feküdni, ülni, valamit kell csinálnom, így ez is nehéz volt.

Am. is terveztem, hogy a műtét után egészségesebben fogok élni, de így meg pláne, hogy oda fogok figyelni magamra. Híznom kell 11 kilót, mert jelenleg vékony vagyok, tehát ha semmi bajom se lenne, akkor se biztos, hogy teherbe tudnék esni. Munkahely váltás. Az első pont az endometriózis kialakulásának okai között a stressz volt. Nem akarok stresszelni, tehát most olyan munkahelyet keresek, ami csakis szigorúan 8 órás, nem 12-14 ahogy eddig volt. Nem vendéglátás, hanem valami más. Nem akarok már másnak dolgozni vendéglátáson belül. Ha így folytatnám, tuti kiégnék, és nem tudnám megnyitni a saját helyem. Mostmár csakis a saját helyemen szeretnék majd dolgozni, csakis magamnak.

Mivel rengeteg időm volt az utóbbi időben, illetve próbáltam elterelni a gondolataimat, így sokat olvastam. Íme néhány szuper könyv, amikről az ajánlóban sokkal több infó is van. :)

Természetesen nem hagylak titeket zene nélkül se. Mostanság adják a tv-ben a rossman reklámot, amiben egy kislány pont azon vacilál, hogy leugorjon-e a vízbe az emelvényről, vagy sem. A zenéjét imádom! Annyira jó! Engem mostanság nagyon motivál. Íme: