2019.03.02. 20:32, Réka
Ez a cím, most kétértelmű lesz, de mindjárt meg is értitek miért.
Az ember mindig minden korszakában különböző kihívásokkal szembesül. Ez kinek könnyen megy, kinek nem. Van aki élvezi, van aki nem. Szerintem ez annyira természetfüggő. Ha valaki bátor, merész, önbizalma rengeteg, azoknak nem okoz gondot. De ha valaki visszahúzódó, félénk, nem ismeri fel a képességeit, vagy nem meri azokat kimutatni, annak a legegyszerűbb kihívás is katasztrófa lehet. Vegyünk például egy állásinterjút. Sok féle van. A legegyszerűbb, amikor elmegy az ember a leendő vagy nem leendő munkahelyre és a főni behívja, hogy meséljen magáról, a terveiről, eddig mit csinált, mi az elképzelése, stb. Aztán van olyan, hogy csoportos interjú, amin én személy szerint most először vettem részt. Leírom, hogy nálunk hogy zajlott röviden. Ott ültünk 5-en, plusz 3 interjúztató. Mind a hárman bemutatkoztak, elmondták röviden mit is kell tudni a cégről, a későbbi terveikről. Aztán átadták a szót nekünk. Bemutatkoztunk, ki hogyan. Aztán ki kellett tölteni egy személyiség tesztet, amiről ők megállapították, hogy mennyire vagy jófej, magabiztos, bátor, félénk, nagyszájú, bunkó, vicces, stb... Többször is elmondták, hogy itt nincs rossz válasz, ebből ők csak azt állapítják meg, hogy ha mondjuk felvesznek engem, akkor velem, hogy foglalkozzanak, hogy álljanak hozzám. Okos, nem? Aztán miközben töltögettük a lapokat, kaptunk egy már megtörtént szituációs feladatot, hogy is oldanád meg a dolgot. Egyesével behívtak minket, majd vendégreklamációt kellett megfelelőeen megoldani. Mákomra, pont egy olyan probléma lépett fel, ami anno a régi helyünkön is sajnos megesett, habár nem ugyanúgy. Úgyhogy nemes egyszerűséggel elmondtam azt, amit ott is csináltam. Közbe párba osztottak minket. A következő szitus feladatot pedig a párommal kellett eljátszanom. A szitu, hogy egy napra esik a szabadnapunk, és hogy vajon ki fog engedni a másiknak. Én mindig is olyan voltam eddig is, hogyha úgy van, engedtem belőle, de persze csak akkor ha az megoldható volt. Úgyhogy most is mondtam, hogy oké, megoldhatjuk. Utána megköszönték, hogy eljöttünk, megígérték, hogy este mindenképp felhívnak ha felvesznek, meg akkor is ha nem. Este 8 óra és még sehol semmi... Kicsit kibuktam, hogy nem elég, hogy nem vettek fel, de még csak be se tartják a szavukat. Hirtelen megcsörrent a telefonom. És akkor.... akkor közölték, hogy felvettek! :) Emberek, 5 emberből 2 embert vettek fel és az egyik én voltam. Omájgád.
Visszatérve kihívásokra, most ha hátrapillantotok az eddigi éveitekre, mit tudnátok elmondani, milyen kihívásokkal szembesültetek? Rengeteggel, nem igaz? Leérettségizni, bekerülni egy új suliba, barátokat szerezni, jogsit szerezni, nyelvvizsgát szerezni, új suliba menni, munkát szerezni, még sorolhatnám. A kihívások pedig azért vannak, hogy mi legyőzzük őket, és ezáltal hozzánk adjon valamit. Ha egy kihívás nem sikerül, mert valami közbe jön, bármi is az, az is hozzánk tesz valahogyan.
Számomra most az új kihívás az, hogy jól teljesítsek az új munkahelyemen, elfogadjanak, megszeressenek, tanuljak, jobb legyek.
A másik féle kihívás ami mostanában annyira elterjedt szinte mindenhol, és annyi féle van, hogy az hihetetlen, az interneten fellelhető kihívások. Van fotós, van filmes, van könyves, van edzős, van rajzolós, van boldogság, vagy célos, egyszóval rengeteg. Van amelyik nekem is tetszik, úgyhogy én is fogok ilyeneket kitöltegetni, és az első amire esett a választásom, az az 50 napos kérdéssor az önfelismeréshez. Nem pontosan ez címe, de olyan semmilyen, hogy így meg jobban hangzik. A lényeg az, hogy az 50. kérdés után, kapsz magadról egy képet, hogy hol is tartasz mostanában. Mivel 50 kérdésről van szó, így úgy gondoltam, hogy 5 naposával fogom interjúztatni magam, így talán tartalmasabb a mondandó.
1. kérdés:
Hogy néz ki a tökéletes élet számomra?
Nem akarok közhelyes lenni, de valójában semmit se változtatnék a jelenlegi életemmel. Boldog vagyok most ahogy vagyok. Igaz a családom nagyon hiányzik, úgyhogy közelebb hozznám a két megyét. Természetesen nekem is vannak gondjaim, de ha minden tökéletes lenne, akkor uncsi lenne az élet. Mindenesetre ha egészségügyileg, vagy ha máshogy is nézem a problémáimat, nem olyan vészesek.
2. Hogy néz ki egy tökéletes nap számodra?
Kipihenten kelek. Finom reggelit készítek, vagy én kapok reggelit. Ez nekem mindegy. Aztán egy kis kirándulás valahol, egy finom ebéd. Pihenés, nyugi. Semmi negatív dolog, gond. Csak a lazulás.
3. Hol látod magad hat hónap múlva? Egy év múlva? 5 év múlva? 10 év múlva?
Hat hónap múlva remélhetőleg ugyanezen a munkahelyen, csak már magabiztosan. Vagyis várjunk csak, az augusztus, úgyhogy remélem valahol nyaralok majd. :) Egy év múlva, ténylegesen magabiztosan a munkahelyen, remélhetőleg még ugyanitt fogok lakni. Megszerettem ezt az albérletet, kényelmes nagyon. Bejártam már egy pár országot remélhetőleg, mégha csak áttekintőbe is. Öt év múlva remélhetőleg a saját kis kávézómban fogom főzni a kávékat, és azon fogok gondolkozni, hogy a másnapi sütiket hogy rendeljem. Tíz év múlva pedig remélem, már lesznek pici lurkóink, saját lakásunk, állataink, és természetesen a barátommal képzelem el az elkövetkezendő éveket.
4. Mi az amit ma már tudsz, de egy évvel ezelőtt még nem tudtál?
Nagyon sok mindenben kinyílt a szemem, de szerintem leginkább abban, hogy nem feltétlenül barát az akit eddig annak hittem.
5. Ebben a pillanatban miért vagy hálás?
Hálás vagyok, hogy a családomban mindenki egészséges, hálás vagyok a barátomért, a lakhatásomért, a munkámért, a barátaimért. Hálás vagyok minden napnak, hogy új és új dolgokat élhetek meg.
"Murphy törvénye nem kőbe vésett tudomány. Csak egy fickó találta ki, hogy értelmet adhasson egy pocsék napnak. Csak azért, mert a dolgok rosszra fordultak, az még nem jelenti azt, hogy kicsúszott az irányítás a kezeid közül. Rajtunk áll, hogy fogjunk mindent, ami elromolhat és jóvá tegyük őket. Vagy legalább megpróbáljuk."
"A világ megbillen, de az ember kénytelen alkalmazkodni, legyőzni az akadályokat, és ugyanúgy eljátszani a dalt, mint mindenki más."