Hogy ez mennyire elüt az ízlésemtől, de egyszerűen bebolondulok tőle. Valami hülyeségre késztet. Egyenlőre be érem annyival, hogy bent hagyom az üres bögrémet a szobába. Ejj.. de rossz kislány vagy!

Milyen jó is a cenzúra nélküli élet. Kimondhatom kis sípolások nélkül is ami valójában a fejemben jár, még ha az egetvetően csúnya is. Még a kicseszett Milka epres csoki sem javít a hangulatomon, habár az egyikre rá sem tudok nézni. Mivel kissé megolvadt mikor kaptam, ugye eddig hűtőbe volt, szóval most ilyen kenyérszerűen eszem. Mintha egy szelet kenyér lenne. Tisztában vagyok vele, hogy nem csak nekem vannak problémáim ezen a földön, vannak olyan emberek akiknek ezeknél a gondoknál százszorta több bajuk van. Mégis lassan úgy érzem, összeroppanok, és kilátástalan minden. Most úgy mindenkit elküldenék a melegebb éghajlatra. Habár már magam sem tudom, hogy miért is. De azért mehetnek. Hétvége óta mosott fos vagyok. Életjel nuku, és inkább menekülök itthonról. Csak jár az agyam, és csendben már nem tudok olyan nyugodtan ülni, mint majdnem egy hónapja tettem. Akkor csak ültem és néztem ki a fejemből minden gondolat nélkül. Most pedig míg azon gondolkozom, hogy mit is írok, jár az agyam folyamatosan, megállíthatatlanul. Örömhír vagy sem, nincs semmi baja a tüdőmnek. Örömhír azoknak akik szeretnek, és nem akik nem. Eddig nem sok ellenségem volt, de most ha gyors fejszámolást nyomok, ami igencsak megterhelő.... 2 egész van. Akikről persze tudom. De kitudja hány ember utál még úgy, hogy nem tudok róla. Szar ha vannak barátaid, de valahogy mindegyiknek fontosabb a szerelmi élete, aztán ha ezen ki akadsz, akkor még Te vagy a rossz. Ideje ám észrevenni, hogy kik az igaz barátok. Úgy gondolom, hogy ez kemény téma, és felesleges ezzel bajlódni. Inkább mond azt, hogy yeah... vannak haverjaim, azt szevasz.

Tegnap megnéztem egy nagyon durva filmet. A címe Szeretet. Nos lényegében az alapsztori alapján döntöttem úgy, hogy Én ezt megnézem. Egy szegény magányos űrhajóst az űrben hagynak az egyik küldetése során. Eme igen helyes, okos fiatalember egy ideig még ura a helyzetnek, de aztán szépen lassan rádöbben, hogy mit is jelent az embernek a kommunikáció, a kapcsolatok, az érintés, a létezés. Szegény becsavarodik, és ahogy ő csavarodik, úgy a film is igen kezd ramaty lenni. Igen, vannak benne nagyon szép okos dolgok, de hogy a film az mennyire zavaros. Vagy csak nekem az. De ez mindegy is. Azért meg lehetet nézni egyszer, igaz unalmasnak unalmas, de nézhető. Nyah, meg megnéztem a Project X-et is. Igaz, nem ez után, hanem ez előtt jóval korábban. Azt is azért, hogy legyen jobb a hangulatom. Kegyetlen vígjáték, de Én fapofával néztem végig.  

Hétvégén megünnepeltük a 20. születésnapomat. Yippi. Erről különösebben nem mondanék semmit. Csak egy tény, hogy legyen az is a katyvaszban. Már csak egy negyed tábla csokim van. Szomorú. Egész jól lenyugodtam ahhoz képest, hogy nem rég még kitud jobban kiabálni játékot játszottunk. Persze a téma mindig ugyan az. Már Én unom, úgyhogy nem fogok ismét erről írni. Búcsúzóul pedig csak annyit, hogy ez egy igen értelemmel teli bejegyzés lett, és banyek szar az élet....

Hivatalosan is átírhattam a 19-et 20-ra. Öreg vagy lányom, egyre öregebb. :D

Tényleg ideje volt már írnom valamit, mert már hiányoltak. Ennek csak dyonne adott hangott, de tudom, hogy mindenkinek nagyon-nagyon hiányzom. (haha) Szerintem elképesztően jó ez a kép. Én is rajzoltam valami effélét, csak nekem elesik a tv-be kimenet. Jah, meg van egy olyan verzió is amiben a Teletubie-ból jön ki. Am. nagy horrorfanatikus vagyok, és valamelyik nap akadtam rá egy jó kis oldalra ami ezzel a témával foglalkozik. Fel is vettem a kedvenc oldalaim közé, de ha már megemlítettem, itt a link, tessék csak rá vetni egy pillantást. THIS IS HORROR Letöltöttem egy új filmet, aminek Szeretet a címe, de még nem jutottam el addig, hogy meg is nézem. Ha valaki látt már, szívesen olvasnám a véleményét róla. Tényleg annyi mindenről akartam írni, hogy már nem is tudom. Szóval ennyi....

Nah jó, nem. Kezdtetek örülni mi? Mostanság úgymond fasírtba vagyunk anyával. Áhhh... de ezt erre ugye nem lehet használni. Sose volt felhőtlen a kapcsolatunk, de még csak most kezdi kapizsgálni, hogy valami gond van. Némi bökkenő van a jövő évi kolis beiratkozásommal, ugyanis megbuktam, és állitólag így nem lehetek lakó. Ezen persze tökre kiakadt, hogy mégis hogy tehettem meg, hogy megbukok. Amit persze meg is értek, mert ha nem lehetek kolis akkor újabb pénzkidobás lesz. De valójában nem emiatt a téma miatt van a vita. A nővéremhez hasonlít, és észre se veszi, hogy ezzel mennyire megbánt. Mindent amit eddig tettem, azért tettem, hogy tudja azt, hogy Én más vagyok, és büszke lehessen rám. Nyugodtan lehetnék más is, mert meglett volna a lehetőség, hogy elzűljek, vagy akármi. De nem tettem, mert tudtam, hogy az fájt volna neki. Viszont ezt majd Mi ketten lejátszuk. Vagy nem, de valahogy csak lesz.

Mostanság olyan vagyok, mint valami mosott fos. A szós szoros értelmében. Teljesen kifordultam magamból. Nem is tudom mivel kezdődhetet. Elterveztem a nyaramat, ami tényleg nagy szó, mert nem szoktam tervezni, ugyanis mindig máshogy történik meg az esemény/eset. Láss csodát, most is így történt. Munka miatt elmentem tüdőszűrőre, amit nem kaptam meg, ugyanis találtak a tüdőmön egy csecsemőtenyérnyi foltot, és csak akkortól számított három hét múlva derül ki, mi is van akkor. Ezen egyszerre sírok és nevetek is. Mert bele gondoltam, hogy mi van, ha tényleg komoly, és csak három hét múlva tudok visszamenni, az indok pedig nem más, most figyelj! addig szabin van a doki. Hehe. Mindenesetre, maga az eset annyira nem hatott meg, csak biztos a megfázásom maradéka. Viszont az sokkal jobban bánt, hogy pont most kellett neki előbújnia. Nem tudott volna egy kicsit várni? Így meló nincs. Aztán a másik munka se jött össze, amivel már simán összeszedhettem volna a tandíjamat az egyik félévre. De nem, mert ugye akkor túl könnyű lenne minden. Voltam bent iskolaszövetkezetnél, hátha van valami olyan munka, amihez esetleg nem kell tüdőszűrő papír, és nincs, mert be van telve, de majd szólnak ha lesz. Köszike a semmit. Így most megint anyukámnak van igaza, hogy későn kezdtem el. De ez sem igaz 100%-osan, mert ha ezek nem jöttek volna közbe, akkor minden okés lenne. A pillanatnyi életérézésemet nem tudom megmagyarázni. Szerintem megyek és szúnyogcsapkodási rekordot készítek odakint. Olyat szerintem még senki sem csinált.

Ennyit az önsajnálatból, már magam is unom. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de az új Anti Fitness Club album engem totálisan lenyűgözött. Lehet épp ezért vagyok ilyen letargikus álllapotban, de basszus. Nem igazán szeretem az együttest, azt se mondanám, hogy utálom őket, volt néhány nagyon jó számuk, amiket meghallgattam, de szerintem a friss albumuk igencsak kiemelkedők. Szerintem nagyon jók a dalszövegek is, meg a zenék is. Kicsit eltér az eddigi zenéjüktől, de szerintem jót tett nekik a változás. A fiúk pedig végre nem valami kifestett homo nyalókáknak tűnnek. Kezdenek férfiasodni. Plusz pont nekik. Úgyhogy teljes csápolás van a Metamorphosis albumra.

"Tudod, az első pofon a legnagyobb,aztán a többit lassan megszokod."

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."

Mindenki a mennnyország című számukat teszi ki, nekem is tetszik, de ehhez ide, ez illik:

Történt egy s más a héten illetve a hétvégén. Szóval, sajnálom, hogy egy icipicit eltűntem. Nem is tudom hol kezdjem. Tegnap zuhanyzás közben, mert hol máshol, teljesen összeraktam magamban a képet, de most ismételten azt sem tudom, hogy mi is van. Nah jó, kezdem akkor a viszonylag pozitív dolgokkal. Elkezdődött a nyári gyakorlatom. Értelme sajnos nincsen, de hamarosan végzek is vele. Jelentéseket gépelek, illetve papírokat rakok helyre. És a legjobb, reggelente boltba járok vásárolni. Szuper jó. Első nap, sikeresen lezúgtam egy emeletnyi lépcsőröl és a fal fogott meg. A térdem belilult, de am. túléltem eme esetet. Elmondhatnám magamról, hogy halhatatlan vagyok, de lehet hazudnék, ugyanis hamarosan orvoshoz kellesz fordulnom, mert egyre többet szúr a szívem. De ugye ez úgy is várólistára kerül, mert most sokkal fontosabb dolgok várnak rám. Pl. elintézni a nyári munkámat. Már voltam tüdőszűrőn, ahol egy perverz fickó csinálta meg nekem a vizsgálatot. Már csak az eredményért kellesz bemennem, majd utána mehetek a szövetkezethez.

Tegnap lezajlott hugom ballagása. Előtte való hétvégén rohadt nagy takarítást csaptunk, amiben olyan szinten elfáradtam, hogy meghalni nem lett volna erőm. A hét is ugyanígy zajlott csak akkor a sok pepecs munka, meg a kaják stb. De végül meg volt. Reggel korán keltem, vittem a fodrászhoz, elmentem a csokrokért, közben paráztam, mert majdnem kifogyóban volt a benzin. Aztán megjöttek a rokonok, majd elindultunk ballagásra. Készítettem képeket, meg stb. Utána hazajöttünk enni, és délutánra meg lett a kellő hangulat a HP és a házibornak hála. A férfi kórus nekiállt énekelni, és este 8-ig nótákat nyomtak. Vicces volt. Aztán hazamentek a vendégek és ekkor kezdődött az igazi szuper jó családi program. Ez persze az iróniai hangsúly minden szempontjával mondom. Az este ellett baszva, és kb éjfélig kitartott ez a hangulat. Miért van az, hogy abban csalódik az ember akiről leginkább nem gondolja? Mindenki úgy gondolja magáról, hogy vele nem történhet semmi rossz, csakis mással, aztán jön a pofon, hogy mégsem. Te sem vagy kívétel, és neked is lehet rossz. Mostanában nem igazán jár ki a családnak a jó, pedig nem vagyunk rossz emberek, de sokan mondják, hogy a jó emberek szívnak a legtöbbet. A rosszakkal pedig csakis jó dolgok történnek. Szerintem ez így igencsak nem fair. Mindenesetre ha arra gondolok, hogy csalódtam ebben az emberben elfog a sajnálat iránta. Nem tudom megmagyarázni. Valahol nem akarom elhinni, valahol mégis tudom, hogy igaz. Nem állok mellette, de nem is vagyok ellene. Mind a ketten ugyanúgy hibásak, csak most úgy érzem, hogy nem a Mi "fánk ága" a legfőbb hibás. Valahogy nekem erre nincs szükségem, és még nem gondoltam ki, hogy vajon, hogyan is büntessem őket. Kár, hogy annyira hülye vagyok, hogy ez nekem nem megy. Tanácstalan vagyok, és úgy tűnik az is maradok.

"Ne akkor szedjél fel, amikor már padlón vagyok, akkor kapjál el, amikor éppen lefelé zuhanok!"

"Gyakran megesik, hogy csalódunk emberekben, nem érnek fel a reményeinkhez."

"Álmomban egy sugárzó boldogságot hozó emberi lény int felém. (...) Azonban álom volt csupán... Nincs boldog kikötő, mely befogadna. A hullámok ide-oda dobálnak, könyörtelenül."

Zenével kiegészítve: