Mert ez, igen! :D Fel tud csigázni.
Nah meg persze reklámozzuk a csajszi munkásságát is.

Uhhááá. Vége a sulinak, úgyhogy ideje már, hogy adjak valami tartalmas, és értelmes elemzői olvasmányt. Sok minden történt velem mostanában, viszont az utóbbi pár nap miatt majd fel robbanok. De ne rohanjunk ennyire előre. Kezdjük a legelejéről. Beteg vagyok. Ez megtörtént a hét elején, amikor is Pünkösd alkalmával úgy gondolta kis családunk nővéremtől mentesen, hogy menjünk le bográcsozni a Bodrog partra. Szuper ötlet volt, hiszen, már rég nem mentünk semerre. Reggel szépen elkészültünk, volt egy kis hiszti mindenki felől, de aztán békében lejutottunk. Kitaláltam még előtte való este, hogy Én bizony leviszem a kutyánkat is, mert a bolt miatt nem nagyon va nelengedve szegény. Hatalmas állat, ezt el kell mondanom, és néha még apukám se bírja megtartani. Nem baj, Én akkor is leviszem. Végül vittem a kocsit, apukám pedig az utca végéig a kutyát. Onnan pedig már póráz nélkül ment a kutya, ugyanis már csak maga az erdő van, és így nem is támadhatott meg senkit. Tündéri volt, ment a kocsi után, Mi meg húgommal rohanhattunk mint a hülye. Ahogy leértünk, majdnem megszabadultam a tüdőmtől, amikor anyukám elsüt egy ekkora poént: -Simán beülhettetek volna a kocsiba is. Na nem mondod! De Én futni akartam. Nah jó nem, de azt nem akartam, hogy a kutya elkószálljon. De később ez bebizonyosodott, hogy Ő tuti nem csinál ilyet. Elkezdtük a bográcsozást, és minden tiszta szuper volt. Készen is lett a kaja, de aztán elborult az ég, villámlott, dörgött. Elkezdtünk gyorsan szedelőzködni, de ugye a kutyát valakinek haza kellett vinni pórázzal, mert a kocsiba már nem mászik be. Rám hárult a feladat, így szakadó esőben futottam az utca végétől a kutyával a "kezemben". Tehát így történt eme eset, hogy megfáztam, de rendesen. Mondjuk akkor még nem gondoltam, hogy súlyos lenne, sőt, semilyen jele nem volt. De megérte. Aztán Kedden elmentem Tokajba. Azzal eltelt a fél napom, majd hazajöttem, és elkezdtem tanulni a szerdai szabálysértés vizsgámra, nah meg a többire. De legelőször ez volt a fontos, ugyanis, ez elég nehéz a közighez, illetve a szakighez képest. Mégis, ha azt nézzük egész félévben a szabálysértésből tanultam a legtöbbet. Úgy voltam vele, azért valamennyit mégis tudok. Kedden sokáig tanultam, de megmondom őszintén, egész évben nem tanultam annyit, mint amennyit ebben az egy hétben. Szerda reggel a hatos vonattal indultam el Budapestre. A vonaton 4 óra alatt még mindig tanultam. 11:40-től kezdődött a vizsgám, 11-re értem a koliba, így kaja közben újra elővettem, és még egyszer rendesen átolvastam. Úgy gondoltam, most már akármit kérdezhet, legalább egy-két szót odatudok neki nyögni még abból is ami nem megy 100%-san. Eljött a vizsga, és furcsa mód, nem izgultam. V.,P.,B.,N.,K.,-ékkel (ez azért jó, nem?, bocsi de neveket nem fogok rendesen kiírni, de ebből kiderül, hogy emberek) hülyültem el az időt, míg rám került a sor. Az egyik állitólagosan okos csajszival mentem be, és úgy ültünk le pont, hogy velem kezdődött a felelés. A tanár ezzel a mondattal kezdte: -Te az órámon, hol is ülsz? -Hátulról a harmadik padsor szélén. -Hm... igen, így már emlékszem. Valahogy éreztem, hogy ebből bizony nem sok jó fog kerekedni. Kérdezett, és még csak azt sem tudtam miről beszélt. Vagyis félig igen, de nekem a jegyzeteimbe nem voltak részletesen kiemelve azok amiket kérdezett, hanem csak egy mondattal volt letudva. Elkezdtem menteni a menthetetlen, mire nagyon csúnyán rám nézett a tanárom, és mondtam, hogy nem tudom. A mellettem ülő elmondta, és csak úgy pilláztam, hogy ezek szerint akkor eléggé szar a jegyzetem. Nah sebaj, hátha kérdez még egyet. Megint kérdezett, és megkönnyebbülve tablóztam el magamban, hogy basszus, ezt sem tudom, de várjunk csak, nem az az izé... és elkezdtem mondani valamit, de kiderült, hogy nem az az izé.... Szóval...hm... megbuktam. Már előttem is megbuktak páran, és sírtak is, de ahogy ezt mondta, bennem semmi sem "tört" meg. Sőt, ahogy kimentem, arra gondoltam, hogy az a két hülye V.,és P. is a pofámba fog vigyorogni egyből, és nem bírom ki, hogy ne röhögjem el magam. Már a viszlátat is igencsak szaggatottan mondtam, de mihelyst kijöttem nem bírtam tovább, és vigyorogva mondtam aki megkérdezte, hogy megbuktam. Valaki meg is kérdezte, hogy ennek miért örülök? Erre tényleg csak ennyi volt a válaszom: -Miért, sírjak? Komolyan, nem értem, miért lenne nekem azzal jobb, hogy elkezdek bőgni. Megbuktam, ennyi. Majd UV-n jobban teljesítek. De akkor úgy megtanulom az egészet, hogy ez  cuki tanárunk majd néz. Tulajdonképpen nálunk vagy 8 ember bukott meg az E-ből pedig asszem ugyanennyi. Nem furcsa egy picit? Mindenesetre nem rég kirakta a titkárság faliújsága mellé, hogy mikor lesz pótvizsgája. Gondoltunk egyet amíg (már ez Pénteken volt) vártunk a közig vizsgára, hogy rajzoljunk oda egy like jelet, meg hogy hány ember kedveli. Elég béna like jelet nyomtam oda, viszont le is lett fényképezve, csak az a baj, hogy meghalt az usb portom, de az összes, így egyenlőre nem tudom feltenni és megmutatni. De majd igyekszem. De előtte még gyorsan Csütörtöki nap. Akkor szakigazgatásból vizsgáztam, és az könnyű volt. Kereken 3-ra álltam, így ahogy bementem, a tanár azt mondta, hogy jó megadja. Ezt miért nem lehetett órán elintézni? Nem vágtam de oké. Pénteken pedig a már említett közig vizsga volt ,amin úgyszintén átmentem. Rohadt jó volt. Ott is elökörködtük az időt, így nem volt időm izgulni. Délután elmentünk V.-vel MMA edzésre. Basszus.... folyt a nyálam rendesen néhány pali láttán. Jól éreztem magam, viszont az edző kicsit fura volt. Tuti, hogy volt neki valami nagyon komoly balesete még régen.Ki is szúrtunk magunknak két fiút, név szerint Zsolt, és Marci. Persze nem azért mentünk, hogy fiúzzunk, hanem, hogy megnézzük milyen is z MMA edzés. V. ugyanis Muai Thai (úristen, remélem jól írtam le) -t nyom. Utóbbi időben azonban abba kellett hagynia, ugyanis fájt a lába. Most is fáj, de azt mondta visszamegy edzeni. Én egyiket se nyomom, de olyan kéztetést éreztem magamba, hogy odamenjek és beálljak, de végül nem. Volt két csajszi is, és elég szerencsétlenek voltak. Ott röhögtünk rajtuk, hogy basszus, nagyon gáz amit nyomnak. Az egyiknek meg műkörme volt. WTF? Aztán a vége fele odajöttek hozzánk, és megkérdeztem tőlük, hogy mióta csinálják. -Három hete. Hm... akkor visszavonom, amiket eddig gondoltam. Még kezdők, akkor nem gáz, hogy ilyen szarul csinálták. Beszéltünk az edzővel és bíztatott minket a visszatérésre. Majd leléptünk. Útközben összefutottunk P.-vel és a haverjával, akiről azt hittük, hogy Máté, de később kiderült, hogy Árpi. Nah mindegy. Vettünk alkoholt, majd elindultunk a kopaszira. Már ekkor nagyon-nagyon szarul voltam. Alig volt hangom, és a torkom szörnyen kapart és égett. Megittam egy sört, és onnantól kezdve, mintha antiszoc lettem volna. Próbáltam beszélni, de mihhelyst megszólaltam P. egyből elkezdett cikizni, hogy milyen gáz a hangom, viszont ahogy nevetek az meg aranyos. Köszike. Majd megdöglök, de még csesztet. A végére már a fejem is nagyon fájt, így csak tengtem ott. De azért jó volt. Este V.-vel belopóztunk a szobámba enni. Csak nagyon hallkan kellett lennünk, ugyanis szobatársam már aludt. Viszont szerintem őt atombombával se lehetne felkelteni. Mindenesetre, tényleg nem kelt fel.

Aztán eközbeni eseményként kell megemlítenem, hogy csütörtökön írtam az ex-szobatársamnak I.-nek egy levelet. Úgy volt, hogy C.-nek is írok, de aztán meggondoltam magam. Nem tudom, valaki emlékszik még életem ezen részére? Mert ha igen, akkor vágja a témát, ha nem akkor nem. Csak tegnap délután kaptam rá választ, és hihetetlenül vicces volt. Majd aznap este, nekem esett Fb-n a húga. Mondom ez igen. Ez aztán a kemény csajszi. Osztotta nekem nagyon az észt ez a kis törpenyomi, amivel csak azt érte el, hogy felhúzott. Első lépésben kioktattam a helyesírásról, mert az nagyon fájt. Ilyen szavakat használt, hogy tucc, meg már nem emlékszem. Mindegy is. Aztán megint írt, és megígértem neki, hogy többre nem válaszolok, viszont ebben a levelében elkezdte szidni az anyámat és erre igencsak haragos vagyok, úgyhogy még egy utolsó levelet írtam neki. Amire megintcsak megkaptam a választ. De erre már nem válaszoltam. Szerinte Én sem tudok helyesen írni, ugyanis, ha nincs pont a mondat végén, akkor a mondatban nem kell nagy betűvel írni pl. Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők-et. Szerintem meg igen. Nekem legalábbis így tanították annak idején az általános iskolában, de lehet akkor igen buta tanárom volt. Mindenesetre, a drága nővérét felfogom keresni Szeptemberben, és lehet nem leszek már kolis, ugyanis kirúgnak. Nem vagyok egy verekedős, erőszakos ember, de tuti agyonverem. És ezt már megfogadtam magamnak. Kihívom koli mellé és elgyepálom. Tehát most ezért vagyok mérges. De nagyon. De hát mit lehet tenni. Hiszen mindig is voltak hülye emberek és vannak is. Azért írta am. levelet, mert nem adta meg a lehetőséget, hogy megmondjam neki a tutit. Anno a cirkusz kialakulásánál alvást szimulált, am. meg mostanában rám se néz. Egy csomó C. ellen elkövetett tényével szembesítettem, de ebből csak azt kaptam vissza, hogy Én milyen ronda vagyok. Ha valaki érti az összefügést az legyen szíves magyarázni nekem. Mert kicsit...hm... kurvára nem vágom, hogy jön ez most ide? A legutolsó levelembe a húgát is elküldtem melegebb éghajlatra, I.-t pedig már az alap levelembe is. De szeptemberben végleg teljesítem a küldetést.

Kaptam egy csodálatos díjat Slytine-től. Nagyon szépen köszönöm. A díj szabálya szerint, hét dolgot kell írnom magamról.
01. Alapjáraton nyugodt, türelmes ember vagyok, viszont van, hogy ez az Énem eltűnik. Szerencsére még csak most fog eltünni legelőször.
02. Imádom az epret. Most, hogy a kertben is elkezdett érni, szinte őslakosnak számítok odakint.
03. Ugyanígy imádom a csokit is, mondjuk az nem kint terem, de simán rárabolok.
04. Mostanában filmet bámulok szabadidőmben, van is egy magazinom a Hotdog-on amiben kritikákat írok.
05. Az utóbbi egy év számomra nem igazán volt sikeres. Úgy érzem, hogy elcsesztem egy évet.
06. Nem tudom már mit is írjak. Félek a kakastól, de szörnyen nagyon.
07. Szeretnék egy írtó jó tetkót. Viszont nem lesz, ugyanis ezzel akkor elkönyvelném, hogy kitagadjanak a családból. 
Oda kéne adnom 15 másik szuper bloggernek. De izééé... már akiknek szívesen adnám azok nagy részben kaptak, úgyhogy csak ide írom ki:
1. aaxi: Imádom a stílust ahogy írsz, egyszerűen nem lehet megunni. Mindig felvidít az irományod, mert olyan kis dinka vagy. :)
2. Momo: Téged ismerlek szerintem a legeslegrégebbről. Egyszerűen imádlak és kész. Te is, mint Én is, sokat írsz, ha írsz, és izgalmas életed van. Irigylem a hajszíned. :D
3. Kéli: Habár mostanában eltűntél, Én akkor is neked adom ezt a díjat, mert szerintem megérdemled. Szerintem nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra. Remélem mihamarabb visszatérsz.
4. Kata: Te is eltűntél, de visszavárlak. Remek embernek gondollak, egy remek bloggal. Ráadásként még szereted a focit is. Mondjuk nem azokat akiket Én, de ez megbocsájtható bűn.
5. Anda: Már annyiszor írtam, hogy imádom a blogodat, és saját magadat is, de letudnám írni többegyszerre is. Amikor nagyon-nagyon rossz kedvem van az oldalad sokkal jobb kedvre derít. Ugyanis van benne valami ami annyira pozitív dolgokat küld nekem. Nem csk a kinézete miatt nyugtat le, de ahogy írsz az is.
6. Slytine: Te számomra példakép vagy. Megijesztettél amikor eltűntél picit, de örömömre szolgál, hogy újra feléledtél. Nagyon tisztelem benned, hogy akármennyi rossz dolog is történik veled, Te igenis képes vagy mindig mosolyogni és pozitívan látni a világot. Előretörekvő és céltudatos vagy. Tényleg egy példakép. :)

Slytine, mellesleg, mit szólsz? Megpróbáltam megbontani a betütengert. Sikerült? Most látom ám csak, hogy iszonyat hosszúra sikeredett. Aki a végére jut, annak pozitív energia jár soronként. Nah meg epres csoki. <3

Szeretnék egy ilyen palit magamnak, aki legalább annyira hülye mint Én vagyok.

Rászedtem magam, hogy írjak pár sort. Először is, nemrég olvastam anda oldalán, hogy egy kis tetű az Én nevemben írogatott neki ronda dolgokat. Hát itt is írnám neked, hogy menj a picsába. Aztán, a múlt héten rám zúdítottak egy nagy rakás munkát aminek annyira megörültem, hogy a fenekem vertem a küszöbhöz. Jelentkeztem forgalomszámlálásra, az nem volt biztos, viszont az lett. Így el is mentem. Aztán jelentkeztem egy leltárra, ami 17-21-ig tartott volna, de nem szóltak róla, hogy lesz-e vagy sem, így ezek szerint az elúszott, pedig így összetudtam volna szedni a tandíjra a pénzt. De pont ezzel a leltározással kapcsolatban borult ki az un. bili nálam. Kedvenc tantárgyam egyikének oktatója bejelentette, hogy csak Hétfőn lehet nála vizsgázni, és soha máskor. Ha akkor nem megyünk el, akkor majd csak nyáron találkozunk vele. Kuki. Teljesen kiakadtam, hiszen akkor még nem tudtam, hogy ténylegesen nem lesz leltározás. De mégha lett is volna, akkor is le kellett volna mondanom. Mindenesetre egyáltalán még csak azért sem szóltak, hogy ne várjam, hogy szóljanak. zal.. értitek? Iskolaszövetkezet. Inkább nem is írom le a nevét. Pedig olyan jó munkák vannak az oldalon, de lehetnek, hogyha egy nagy rakás szar az egész. Viszont jelentkeztem egy miskolci árufeltöltésre, ami Péntektől Vasárnap estig tartott. Egyből felvettek, ez persze más iskolaszövetkezet volt. Nah az durva volt. Ezért is tűntem el ennyire. Ugyanis. Tőlünk Miskolc másfél órára van. Viszonylag. Első nap háromnegyed 8-ra kellett ott lenni, így 4-kor keltem. Izgultam, hogy milyen is lesz. Aztán teljesen meglepődtem, ugyanis egy újonnan nyílt sportáruházat kellett csak úgy rendbeszedni. Azaz, mindent! Tehát, csak a nagyon kezdetleges dolgok voltak eddig. Ránk a ruhák kiszedése, illetve vállfázása várt. Első nap csak ruhát szedtem, majd a következő napokban válfáztam. Második és harmadik nap 3-kor keltem, hogy 7-re beérjek, mert így kezdődött a meló. Este 11-re értem haza, és valami hihetetlenül hulla voltam. Beestem az ajtón, gyors zuhi, még evés se volt nagyon, aztán aludtam. Majd ugye, keltem kövi napra. Vasárnap nem tudtam visszamenni koliba, mert ugye 8-ig dolgoztam. Viszont Hétfőn várt rám két vizsga. Így Hétfőn reggel ismételten 3-kor keltem, a 4-es vonattal pedig elindultam Pestre. Úgy voltam vele, hogy Miskolcig alszom, majd tanulok még a vizsgára. De annyira fáradt és álmos voltam, hogy csak Hatvan környékén kezdtem neki, de az se sokat ért, ugyanis egyszerűen fel sem fogtam mit is olvasok. Ráadásként sütött a nap a képembe, és hunyorítanom kellett, (a többi hely foglalt volt) és még amiatt is tapadtak le a szemeim. Aztán egyszercsak arra eszméltem, hogy a papírjaim szerteszét körülöttem, nekem meg folyik a nyálam. Hehe. Milyen vicces látvány lehettem. De segáz. Koliba már nagyon vonzott az ágy, de erőt vettem magamon, és elővettem az anyagot. Olvasgattam egy órán át kb, de az eredmény ugyanaz. Semmi. Lementem vizsgára. Négyesével mentünk be, amíg nem jutottam sorra egy másik terembe kellett várakozni. Mindenki teljesen ideges, Én pedig halott nyugodtan dumálgattam ott. Elkövetkezett a nagy pillanat. Bementem. Húztam két tételt. Az egyik: Mi az elektronikus irat? A másik: Sorolja fel a selejtezési kódokat. Az agyam felvirult, ugyanis, ezt hibátlanul tudom. Helyemre ültem, majd két perc alatt le is írtam a válaszokat. Aztán vártam, hogy sorra kerüljek. Alig tudtam fent tartani a fejemet. Már támasztottam mindenhogy nehogy a padon koppanjon. Végre kihívott. Elmondtam a két tételt. Majd jött a kemény rész. Kérdezett. Feltette a kérdést. Már nem emlékszem mi volt. Gondolkoztam, hogy vajon miről is beszél, majd az ablakra pillantottam. Megláttam egy madarat, és arra gondoltam, hogy az az ág alatta éppenhogycsak le nem törik. Vajon hogy tud mégis ilyen szépen állni. Majd ránéztem tanárnő tűzpiros tatyójára, és azt vártam, hogy megunja, hogy nem szólok semmit, de még mindig várt. Az agyam, pedig teljesen kikapcsolt, és már csak arra eszméltem, hogy kapom a következő kérdést. Kinyögtem, hogy 30 napig lehet a lap, vagyis a papír, vagyis az adat hangzású mondatot, majd megint következett előlről minden. Az ablakra pillantottam. Az épület előtt elment egy járókelő a kutyájával. A Mi kutyánkra gondoltam, majd megállapítottam, milyen jó is neki, hogy nem kell vizsgáznia. Az ablakon felfedeztem egy repedést, már le is játszódott a fejembe, mi lenne ha valami orbitális vihar lenne, vagy tornádó, ez az ablak nem sokat védene. De lehet, hírtelen odatolnánk a szekrényt, és így..... -Rendben, küldje be a következőt. Feleszméltem, köszöntem, aztán nem lepett meg az eredmény. Megbuktam, de majd újrapróbálkozom. Remélhetőleg nem leszek olyan hulla, hogy szinte megszűnök létezni. Ezután a vizsga után következett még egy. Itt már csak 5-en vizsgáztunk. Ketten tutira megkapták már a legelején. De velünk maradék hárommal Ny. sensei igencsak huzavona játékot játszott. Végül Én megkaptam, de a másik kettő nem, és kicsit bűntudatom is volt, de miután megtudtam, hogy az egyik fél mit mondott, nagy ívben szartam rá. Sőt, olyan düht éreztem magamban, hogy eldöntöttem, ha szembe jön velem megverem. De szerencsére nem jött szembe. Másnap viszont találkoztam vele, és még csak rám se nézett. Mindenesetre, eddig sem volt a kedvencem, most sem lesz az. Másnap újabb doga várt rám, amire tényleg tanultam, de banyek, nem volt elég. Annyira még sem esett rossul az egyes, ugyanis az osztály 80%-a azt kapott. Tehát nem velem van a gond. Tudom, hogy Ti is így gondoljátok. Aztán még ugye Szerdán voltam forgalomszámlálós melón. Reggel elmentem, majd eljöttem erre a zh-ra amit az előbb írtam, majd délután megint mentem. Azt élveztem. Csak ültem, és számoltam a kocsikat. Az eleje nem volt unalmas, de délután már igen. Sőt, vihar is lett. Viszont nem áztam el, hiszen buszmegállóban voltam. Jipppi. Visszaérve koliba elkísértem leendő szobatársamat SZTK-ba, majd jött a jól megérdemelt alvás. Nem tudom, még mit akartam írni, de végre írtam valamit. Tehát a válasz meg van. Tényleg... előző postra pedig a magyarázatok, a leltározás. 

Sírhatnékom van.... Valami hihetetlen mennyire nem enyém a szerencse.... Magadnak köszönheted. Basszus.

Igyekszem! Nah adj egy ötöst!

A mostani állapotra egyáltalán nem igaz az egyszerű szó. De hát mit is tudnék tenni? Ugyhogy csak leírom. Először is. Kikerültem a Gp főoldalára. Yes oké. Nagyon örültem neki. Itt is köszönöm a Gportálnak is és az eddigi látogatóknak is. Másodszor, mesélnem kell az elmúlt hétről. Ugye még a héten írtam a koliból. Rákövetkező napon elmentem a Pénteki munkámhoz szükséges szórólapokért, majd megnéztem a helyszínt, hogy hol érdemes majd szórni, stb.. Aztán visszatéptem koliba, és úgy döntöttem, hogy semmi értelmeset nem fogok csinálni. El is kezdtem kockulni, aztán jött csoportvezetőm, hogy nézzem meg a ballagást. Egy laza kis párbeszéd után arra jutottam, hogy nem megyek. De aztán megjelent szobatársam és vele kimentünk, és ott ragadtunk. Tök jó kis műsor volt. Aztán filmeztem, majd kajoltam, és beállított a másik szobatársam is, közbe az első elment már. Meg is lepődtem, hogy ő meg mit is keres itt? De aztán kiderült, hogy nem tudta szegény, hogy Pénteken zár a koli és ezért bejött. Ciki. De ez számomra is az volt. Vagyis nem az, hogy ő nem tudta, hanem, hogy Pénteken bezárt ez a szar. Ugyanis, Pénteken 10-től 6-ig dolgoztam, viszont a koli 4-kor zárt.A cuccaimat nem tudtam hova tenni, ezen sokat is törtem a fejem, hogy most mi tévő is legyek. Aztán megbeszéltem egy osztálytársammal, hogy ők elvinnék a cuccaimat amíg dolgozom, majd utánna visszahoznák. Viszont közbe jött valami és ez elúszott. Aztán szobatársam ajánlotta a Corvin pláza INGYENES! csomagmegörzőjét, hogy vigyem el oda, de nem tudja, hogy mikor nyit. Kissé megnyugodott a lelkem, hogy nah végre, nem muszáj cuccokkal együtt melóznom. Így feküdtem le csütörtökön, hogy majd korán kelek és elviszem a pakkjaimat. Igen ám, de a csomagmegörző 10-kor nyit ki csak, és ezt már az üzletben mondta el nekem a takarítónő. Hogy is nem gondoltam ezt előre? Végülis úgy ahogy voltam az összes cócmókommal elindultam a Bazilikához. Majd azokkal a nyakamba melóztam. Kegyetlen nap volt. Olyan fél öt fele felvonult a rendőrség és a katonaság zenekara, és előadást adott. Élveztem, csak a melóval nem haladtam, ugyanis a tömeg megállt egy helyen... Mindenesetre 6-ra már hulla voltam. Több nyelven megtanultam, hogy: -Köszönöm, nem kérem. Több külföldi oda jött hozzám, hogy ez neki nem kell, mert nincs rajta angol. De a legviccesebb az utolsó órában történt. Azt tudni kell, hogy minden óra 50. percétől egészig szünetem volt. Ilyenkor leültem a lépcsőre, és azon tűnődtem, hogy a fenébe nem kell pisilnem, nem vagyok éhes, és nem esem össze? Mikor felálltam a szünet után, nagy levegőt vettem, és belekezdtem az utolsó órába. Ekkor hírtelen oda ugrott mellém egy eléggé öregecske bácsi, és megkérdezte, hogy mégis mit csinálok? Válaszoltam neki, amennyire tudtam, de hála a fantasztikus angol tudásomnak és a nyelvérzékemnek, nem igazán értette meg, és megkérdezte, hogy beszélek-e angolul. Mondtam neki, hogy igen, de nem vagyok túl jó. Erre megkérdezte, hogy beszéle-e németül? Hát persze.... meg még Kínaiul, Franciául, Spanyolul, Oroszul, ...... Miután közöltem vele, hogy sajnálom nem értem mit mond, közbe pedig igen, de azt hittem így megmenekülhetek. De NEM! Meghívott egy italra, és mondta, hogy látszik rajtam mennyire fáradt vagyok, és inkább üljek le vele inni. Ööööhh.... igen, vén kujon máris kaptam a lehetőségen, és nem mentem sehova. Aranyosan mondtam neki, hogy köszönöm, nem kérek, és dolgoznom kell. Mire ő legyintett egyet, de folyamatosan bámult. Kicsit meg is ijedtem, hogy esetleg ő az ellenőr, de aztán el is hesegettem magamtól ezt a gondolatot. Meg lett nekem mondva, hogy 6-ig tartson ki a szórólap, ugyanis nem tudnak többet adni, viszont ne hagyhatom el hatig a helyszínt. Fél hat előtt 5 perccel már csak 7 db lapom volt, és az a fél óra valami kínszenvedés volt számomra. Közbe ugye lassacskán szórtam a lapokat, majd az utolsó két lapnál megálltam és megnéztem az időt... 30 volt kereken. A franc.... Úgy gondoltam, hogy még nem adom oda a maradék kettőt, hanem várok vele egy kicsit. Fel-alá járkáltam az előadás után egyre inkább ritkuló tömeg között, míg egyszercsak azt vettem észre, hogy egy-két ember elmegy mellettem, de Én folyamatosan körbe-körbe járkálok, kér papírral a kezemben. Most így belegondolva hihetetlenül hülyén nézhettem ki. Emlékszem, a bácsika melletti asztalnál egy idősődő pár ült, és felém mutogattak, és tisztán értettem: -Ő meg mit csinál? Mit csinálok? Hát nem egyértelmű? Feltalálom az új croisan ízesítést. Mindenesetre az utolsó fél óra nagyon lassan telt el, és 45-kor úgy döntöttem, hogy megszabauldok a két laptól és kivárom a hat órát, majd húzok a brantba. Így is tettem. Leültem, és amikor a Bazilika hatalmas harangja jelzett, hogy hat óra, megtámadtam a Keletit. Persze egy kis utazás keretében. Amíg oda utaztam azt vettem észre, hogy egyre többen megnéznek az utcán, főleg férfiak, és arra gondoltam, hogy áááh, fáradtan ilyen sexinek tűnök? De miután megérkeztem a Keletibe, megvettem az IC-re a jegyemet, majd elővettem egy pillanatra a telefonomat, és megláttam benne az arcom, rögtön tudtam mit is néztek ennyire. Az arcom és az orrom olyan szinten leégett, hogy csak úgy vöröslött mint a rák. Ennyit a sexi fáradtságról. Így utaztam végig haza, és este 11-re haza is estem. Egy gyors wc látogatás, még kajálás sem történt, csak úgy be estem az ágyba, és úgy ahogy beestem el is aludtam. Kis idő múlva arra keltem, hogy valaki bezárja az ajtómat. Aztán a távolodó léptekből felismertem apukámat. Másnap sokáig hagytak aludni. Ki is élveztem rendesen. Még lustálkodni is hagytak. Aztán jött a Vasárnap és már nem nézték el, hogy sokáig aludnék, vagy hogy nem is csinálnék semmit. A mai nap is forgalmas volt. Kereket cseréltem, kereket mostam, sofőrösdit játszottam egész nap, majd hogy teljes legyen a napi program, összekaptam anyukámmal. Már rég történt ilyen, úgyhogy szerintem már hiányolta. Mindenesetre holnap rokonlátogatóba megyünk, szóval, remek lesz.