Slytiine, gondolom a Szeretet című filmre gondoltál. :)
Itt a link: http://www.filmvadasz.info/2012/06/szeretet.html

Mellesleg ezen az oldalon más remek filmek is vannak. Én imádom! :D Csak arra figyelj, hogy ellett cseszve a feliratozás, szóval néha jobb ha a szöveg mellett hallgatod, mit mogyoróznak, mert a felirat tényleg pocsék. -.-" De azért mégis érthető, szóval nem a legrosszabb. :)

Egyszer volt olyan, hogy kínomba elmentem jó messzire, ott kibőgtem magam, majd vissza jöttem. De nem volt a leghatásosabb téma, most viszont akkor majd kipróbálom amit Te írtál, mondjuk a tejet és a mézet igencsak sajnálnám feláldozni! :D 

Az utolsó mondat pedig igen igaz, majd igyekszem még jobban szem előtt tartani. :)

A jó emberek mindig mindenhol találkoznak, hello Balikám.. XDD

Cicaaa, be tudnád nekem ezt a filmet linkelni? Nem találom sehol sem, pedig megnézném.

Amúgy meg hm. Amikor nagyon bedzsondzsi, tessék elmenni futni vagy biciklizni egyet, amíg nem vagy hulla. Nem addig, amíg elfáradsz, hanem addig, amikor már úgy érzed, ha nem hagyod abba, meghalsz. Amikor elérsz erre a pontra, akkor indulj el a jó messzi távolból haza, és szenvedd csak végig hazautad, és jöjj rá, hogy az ember mindig többre képes, mint hitte. Aztán nevesd ki magad, és most egyél meg egy tábla csokit, aztán csinálj magadnak tejes mézes vizet, egy kád vízbe önts bele legalább egy liter tejet, meg negyed üveg mézet, meg tegyél bele pár virágot, gyújts gyertyát magad körül, és élvezd. Ne gondolj semmire. EZ AZ ÉLET, éld, amíg nem veszik el tőled! <33

Kedves bali!

Hm.. igen elgondolkodtató a mondanivalód. Először is köszönöm, hogy nem volt időd, mégis szántál rám egy keveset. :)
Nem gondolom, hogy az önsajnálat terén ilyen mélyponton lennék már. Annyira nem vagyok gyenge, hogy bebeszéljem magamnak, hogy Én mindenkinek segítek ők pedig nem. Ez nem így működik. Legalábbis nálam. Nem várom el senkitől sem, hogy segítsen, ugyanis olyan ember vagyok, hogy mindent magam próbálok megoldani. Kisebb-nagyobb sikerrel. Az pedig számomra siker, hogy bizalommal fordulnak hozzám emberek. Igen, néha már kellemetlen a saját rossz mellett azokat is elcipelni, de arra pedig nem vagyok képes, hogy azt mondjam, menj a francba.
Csodák... ez egy igen kényes téma. Mindenesetre ha a csodának köszönhető, hogy ide tévedtél, akkor máskor is vezessen ez a csoda. :)

Én most keveredtem ide először és sajnos nincs időm, hogy több bejegyzést is elolvassak, hogy mi a gond, de egyet tudok mondani: az önsajnálatot azonnal dobd el a picsába. Nem csak azért mert sehova nem vezet csak egy hatalmas útvesztő, hanem azért is mert egy idő után az emberek megunják, hogy jaj ez már megint csak sajnáltatja magát, pff meg pfff, ami egy újabb mély zuhanást fog előidézni. Az önsajnálat az egyik legalattomosabb és legundorítóbb dolog a világon. Azonnal szállj le erről a vonatról. Nehéz, de ugorj ki. Csak belefogsz őrülni és a végén (már amúgy az elején is) csak halucinálni fogsz, olyan dolgokat képzelsz amik nem igazak. Pl: az én problémám senkit sem érdekel, de bezzeg én mindenkit meghallgattam és segitettem ahogy tudtam, meg ehhez hasonlók. Ezek csak fölösleges könnyek, amit egy furcsa világban potyogtatsz, ott ahol csak te jársz, egy sötét és gusztustalan világban, ahol a valóság halvány részletét sem érzed.
Mindenkinek meg van a maga keresztje, ezzel kell élni, bármilyen nehéz is. 

Hiszel a csodákban? Kezd azzal azt az ugrást, hogy elhiszed, hogy léteznek. Mert léteznek. Ám olyan aprók, hogy megszokottnak hiszed őket, több kisebb csoda alkot egy nagyot, csak nem áll össze a kép, majd csak később fogod ezt a festményt meglátni. Hidd el a csodák köztünk járnak, Te magad is egy csoda vagy. Csak hidd el. Akár úgy, hogy most én rád találtam, és a csodákról hadoválok, miért pont most? miért pont neked írom ezeket? Miért? Miért? Mert a csodák léteznek! ;)