|
Réka,26 éves, rák, csokifaló, eperimádó, barna hajú, szürkés-kék szemű, könyvimádó, horrorfanatikus, romantikus lelkű, néha idegesítő, ragaszkodó, nyár imádó, álmodozó, minden felé érdeklődő
piros fekete kék zöld
VK Blog <3
| |
|
01. Olvastam
02. Szeretném lista
03. Neked melyik a kedvenced?
Most olvasom:
Egy boltkóros naplója:
A fiatal és csinos Becky Bloomwoodnak látszólag bejött az élet. Sikeres magazinrovatában azoknak ad tanácsot, akik nem képesek beosztani a pénzüket, és már a hó vége előtt elköltik a következő havi fizetésüket. A gond csak az, hogy Becky is olyan, akinek minden bajára egy új, feszes top a gyógyír. Baja pedig van elég. Például, hogy a vásárlási láz miatt nyakig ül az adósságban. Hiába tudja a tökéletes receptet: költs kevesebbet, keress többet!, ha boldogtalan, ha túlórázik, ha összebalhézik a pasijával, ha túl sok a zsizsegés vagy éppen halálra unja magát, Becky vásárol. Egyre nyomasztóbb pénzzavarából egyre komolyabb költekezéssel igyekszik kimászni. Két választása maradt: vagy ellenáll a csábító kirakatoknak, a kihagyhatatlan akcióknak és a csecsebecséknek, vagy az adósok börtönében próbálhatja fel a cseppet sem divatos rabruhát. Vajon sikerül Beckynek úrrá lennie szenvedélyén? Leszámol a boltkórossággal, mielőtt az élete komédiából tragédiába csap át? És létezik az a férfi, aki egy ilyen bolond csajt szeretni képes?
| |
|
| |
|
Ne írj más nevében!
Ne reklámozz!
Csak kúltúráltan!
| |
|
|
|
Miért?2019.02.07. 12:42, Réka
Ahogy Ábel a reklámban kérdezné, Miért??? Mivel nemrég újra elkezdtem foglalkozni az oldallal, így úgy gondoltam, hogy megpróbálok cseréket kérni. Naívan gondoltam, hogy a Gportal főoldalán lévő nagy létszámmal rendelkező oldalak, bizonyára aktívak. De nem! Persze vannak kivételek, de van olyan oldal ami mondjuk 3 éve nem is írt semmit. Mégcsak chat-be se. Akkor mire fel a látogatottság, nem értem. A másik amin kibuktam, hogy már nem az első blog oldalba botlok bele, ahol az író, arról mesél, hogy majdnem megölte magát. Elhiszem, hogy vannak depressziós emberek, nekem is voltak olyan szakaszok az életemben, amikor nagyon nem voltam megelégedve se magammal, se az életemmel, és valószínű, hogy súroltam a depresszió határát. Nem azokkal a blogokkal van gondom, akik mondjuk úgy próbálják a depressziójukat leküzdeni, hogy kiírják magukból, mert ez a lényege a blognak, hogy leírod a saját életed, eseményeket, stb., de mit gondolnak azok az emberek, akik azzal kezdik, hogy uhh, ma majdnem megöltem magam, vagy hogy beszedtem egy nagy rakás gyógyszert, hátha. Vagy hogy a tesóm talált rám, és most próbálom össze szedni magam. Biztos, hogy az ilyen embereknek igenis problémájuk van, de ez már nem az a pont, amit itt kellene megosztani. Valószínű, hogy sajnos ezeknek az embereknek nincs a családon belül, vagy a barátok között olyan ember akivel ezeket a problémákat meglehetne beszélni, de elkéne hinni, hogy ez nem lesz máshogy, hogyha az internetre teszi ki az illető. Hacsak nem valaki olyan ír neki, aki a későbbiek során olyan kapcsolatba kerül vele, hogy megfog bízni benne, és őszintén tud vele beszélni a problémákról. De felesleges ezt az embert várni, el kell menni orvoshoz. De valójában amíg az ember nem ismeri fel magába, hogy mit is veszíthet,addig nem fog változni a helyzet.
Mindenesetre kitartást kívánok ezeknek az embereknek, és ne adjátok fel! Küzdjetek, sokkal értékesebb az élet annál, hogy eldobjuk, mégha most nehéznek is tűnik! Senkit nem szeretnék megbántani ezzel az írással, csak szemet ütött, nem gondoltam volna, hogy ennyire depresszív társadalomban élünk. :(
Viszont így befejeztem a csere kutatást. Ha valaki kér tőlem, akkor benne vagyok. Kicsit szomorú is vagyok, mert abban reménykedtem, hogy talán találok azonos blogokat, amiket olvasgatnék, mert régen sok ilyen blog volt, de bezártak, vagy ők is inaktívak lettek. :( De azért reménykedek, hogy vannak még jó blogok, de lehet nem a gportálon keresztül találom majd meg.
| |
|
|
|