Ahogy Ábel a reklámban kérdezné, Miért??? Mivel nemrég újra elkezdtem foglalkozni az oldallal, így úgy gondoltam, hogy megpróbálok cseréket kérni. Naívan gondoltam, hogy a Gportal főoldalán lévő nagy létszámmal rendelkező oldalak, bizonyára aktívak. De nem! Persze vannak kivételek, de van olyan oldal ami mondjuk 3 éve nem is írt semmit. Mégcsak chat-be se. Akkor mire fel a látogatottság, nem értem. A másik amin kibuktam, hogy már nem az első blog oldalba botlok bele, ahol az író, arról mesél, hogy majdnem megölte magát. Elhiszem, hogy vannak depressziós emberek, nekem is voltak olyan szakaszok az életemben, amikor nagyon nem voltam megelégedve se magammal, se az életemmel, és valószínű, hogy súroltam a depresszió határát. Nem azokkal a blogokkal van gondom, akik mondjuk úgy próbálják a depressziójukat leküzdeni, hogy kiírják magukból, mert ez a lényege a blognak, hogy leírod a saját életed, eseményeket, stb., de mit gondolnak azok az emberek, akik azzal kezdik, hogy uhh, ma majdnem megöltem magam, vagy hogy beszedtem egy nagy rakás gyógyszert, hátha. Vagy hogy a tesóm talált rám, és most próbálom össze szedni magam. Biztos, hogy az ilyen embereknek igenis problémájuk van, de ez már nem az a pont, amit itt kellene megosztani. Valószínű, hogy sajnos ezeknek az embereknek nincs a családon belül, vagy a barátok között olyan ember akivel ezeket a problémákat meglehetne beszélni, de elkéne hinni, hogy ez nem lesz máshogy, hogyha az internetre teszi ki az illető. Hacsak nem valaki olyan ír neki, aki a későbbiek során olyan kapcsolatba kerül vele, hogy megfog bízni benne, és őszintén tud vele beszélni a problémákról. De felesleges ezt az embert várni, el kell menni orvoshoz. De valójában amíg az ember nem ismeri fel magába, hogy mit is veszíthet,addig nem fog változni a helyzet.

Mindenesetre kitartást kívánok ezeknek az embereknek, és ne adjátok fel! Küzdjetek, sokkal értékesebb az élet annál, hogy eldobjuk, mégha most nehéznek is tűnik! Senkit nem szeretnék megbántani ezzel az írással, csak szemet ütött, nem gondoltam volna, hogy ennyire depresszív társadalomban élünk. :(

Viszont így befejeztem a csere kutatást. Ha valaki kér tőlem, akkor benne vagyok. Kicsit szomorú is vagyok, mert abban reménykedtem, hogy talán találok azonos blogokat, amiket olvasgatnék, mert régen sok ilyen blog volt, de bezártak, vagy ők is inaktívak lettek. :( De azért reménykedek, hogy vannak még jó blogok, de lehet nem a gportálon keresztül találom majd meg.