Így érzem magam. Habár tegnap este végre tudtam aludni rendesen, ma mégis viszonylag korán keltem. Mennem kellett hugommal cipőt venni. Szokás szerint, nem talált. De nem baj, mert ha nem keltenek fel, akkor estig alszom. Hozzá tartozik az is a történethez, hogy most ismételten álmos vagyok. Most viszont akkor ideje leírnom, hogy mi is a helyzet mostanában, és miért nem írtam már egy ideje. Először is, ugye elkezdődött az iskola, másodszor pedig suli mellett melózom és szinte kihalófélben vagyok néha-néha. Általában árut töltök fel, de tényleg ha úgy van mindent el vállalok. Így is tettem egy héttel ezelőtt is, amikor is Péntek-Szombat-Vasárnap a Lidl üzletekben kérdőívezést csapattuk szobatársammal és barátosnémmal V.-vel. Ő egy személy, aki nem lenne tisztában vele. Szentendrére kellett mennünk, és nem volt piskóta. Első nap 03:30-kor keltünk, majd második és harmadik nap 5-kor. Aztán este fele meg olyan éjfélre értünk haza, szóval nem sokat aludtunk. De legalább meg volt a társaságunk, vagyis nem egyedül mentünk, nem volt olyan gáz, hogyha hülyeséget csináltunk. És el lehet hinni, csináltunk. A feladat az volt, hogy kérdéseket kellett feltenni a vásárlóknak, a fáradtság megtette a hatását, néha annyira hülyét csináltunk magunkból, hogy az hihetetlen és tanítani kellene. Pl.: -Elnézést, megkérdezhetem melyik utcából érkezett? -Tegez -Rendben, megérdezhetem honnan érkeztél? -Tegez, az utca neve Tegez..... (A bácsiról kiderült később, hogy 53 éves). Pl.2: -Megkérdezhetem melyik üzletből érkezett? - ... Pl.3: -Hányszor vásárol a Tesco-ban? -3x, de inkább ide járok a Lidl-be. És még sorolhatnám. Mindenesetre így nem is jöttem haza. Szóval tök régen voltam itthon. Most pedig egy hétig nem megyek suliba, meg melózni sem, mert szegény testem kezdi felmondani a szolgálatot, meg am. is csütörtökön találkám van a bíróságon. Izgalmas mi? Nekem annyira nem, de mindegy.

A suli még csak egy hónapja tart, de nekem már most elegem van. Nehéz, és nem is érdekel. Most persze a nemérdeklésemet arra fogom, hogy mindig máshol jár az agyam. Az osztályban mint hogy minden osztályban szokott lenni, megy a szar kavarás, de sajnos Én is benne vagyok. A téma még mindig az, hogy nem foglalkozom velük kellőképpen, de kiderült, hogy I. összevissza mond nekem amit állitólag N. és B. mondott rólam. Mikor pedig kérdően eléjük álltam, akkor meg tagadnak mindent. Vicces, de arra a következtetésre jutottam, hogy nem hiszek inkább senkinek. Így lesz a legjobb. Lassan már magamnak sem.

A héten Kedden kimentünk V.-vel és Bidget-tal! (P. , ez lett az új beceneve) egy közeli játszótérre. Totálisan összetörtem magam. V. kitalálta, hogy próbáljuk ki úgy a hintát, hogy mind a ketten a másikét fogjuk. Kipróbáltuk, de ahogy nekilendültünk elengedtük mind a ketten a másik láncát és arcon cseszett mind kettőnket. P.-t a fülénél, engem meg az állkapcsomon talált el főleg. Igen kellemes volt. Aztán felfedeztük a csúzdát ami körül műfű volt, és egy hatalmas műfű dombon volt. Csúszott, és azon csúszkáltunk, illetve húzogattuk egymást. Nos így történt hogy ahogy P. húzott lefele a lejtőn hason voltam és a két könyököm meg a földet érte. Lement a bőr. De tök poén vlt lényegében. Közben csokit zabáltunk, meg forogtunk valami szaron, és utánna meg hányingerünk volt. Tényleg jó volt.

Dolgozatokat írtunk továbbá, meg lófráltunk. Aztán csütörtökön éjszakáztam majd pénteken elmentünk még vásárolni, Én pedig totál hulla voltam, Úgy volt, hogy a délivel jövök haza, végül 4 órási lett belőle. A vonat útat majdnem átaludtam, majd nagyon sokat késtünk, és rossz helyen akartam leszállni, és ahogy elindultam akkor vettem észre, hogy mi is van, és leültem az első kabinba. Persze a kalaúz jött oda, és egy rövid párbeszéd zajlott le. -Jóestét kívánok. -Jóestét, Én már mutattam nemrég, de megmutathatom még egyszer. -Nem, tudom, csak akkor nem itt ült. -Igen, mert eltévesztettem a megállót. -Eltévesztette? o.O Hogy tévesztette el? Hova akar utazni? -Cicaaa hon (Itt rendesen mondtam a helység nevét, csak nem akarom, hogy a rajongóim megtámadjanak) , de az még messze. -Oh, értem. Majd elment. Mikor végre a megfelelő helyre értem, direkt ott szállt le ahol Én, utána hogy látta hogy élek és le fogok szállni,átment a másik oldalra, és ott szállt le. Aztán megköszönte, hogy bezártam magam után az ajtót. Majd jóéjszakát kívánt. Szépen megköszöntem, és elindultam. Ahogy visszafodultam a kalaj még mindig bámult. Szerintem arra volt kiváncsi, hogy meddig bírom, hogy nem esek el. De hazaértem, és cseszheti. Aztán gyors evés, majd alvás. És akkor a poszt eleje. 

Írni akartam volna még néhány dolgot, de nem tudom összeszedni jobban a gondolataimat. Üzenem a jó akaróimnak és az ellenségeimnek is, hogy élek és még élni fogok!