Furcsa dolgok vannak Én azt mondom. Mindenki máshogy éli át egy ember elvesztését, egy rossz napot, vagy éppen egy vidám napot. Van amikor megtörik az ember és van amikor nem. Van amikor legyőzhetetlennek érzi magát és van amikor egy fűszál is képes lenne ártani neki.

Először is bocsika azért, mert már jó ideje nem írtam. Elsősorban azoktól bocsi, aki olvassa is a blogot, majd másodsorban azoktól bocsi, aki idetéved. Sikeresen felvettek a kollégiumba, így igencsak elkezdődött az izgalom. Közben nővérem felköltözni készült Budapestre, így nekem is kellett segítenem a pakolászásban. Először úgy volt, hogy csak Vasárnap beköltözésre megyek fel, de aztán végül felmentem vele Szombaton. Se TV, se zene, se internet, és még fürdő se. Egy élmény volt, de túl éltem. Közben előtte megtudtam, hogy az októberre tervezett vizsgám augusztus 31.-én lesz, és ezt előtte egy héttel tudtam meg. Hatalmas örömmel lepett meg az iskolám, de nem baj, legalább hamar túl voltam rajta. Igen, sikeresen. Amiből mentem, ugye megbuktam, pénteken pedig 5-re vizsgáztam. Na erre tessék varni egy gombot. Szemét tanár! Ha azt nézzük kicsit csalódott is vagyok, hiszen, egész héten tanultam mint a hülye és három nagyon egyszerű kérdést tett fel. Persze nem volt rossz, mert így nagyon egyszerű volt, de azért mégis. Érteeem? (Valaki mondja meg nekem, hogy hívják a South Park eme szereplőjét, aki tanár és minden mondata után ezt mondja!Köszi) Aztán elkezdődött a suli is, és máris hétfőn éjszaka mehettem is melózni a Tesco-ba. Yeahhhh! Az egyik osztálytársammal mentem, és tök jó volt, hogy nem egyedül mentem, hiszen ha egyedül vagyok az olyan pocsék. Kedden beültem suliba, és azzal szenvedtem, hogy le ne essen a fejem a padra. Koffein érzékeny vagyok, de megittam egy rohadt erős kávét, amitől úgy megfájdult a fejem, hogy már nem az volt a bajom, hogy leesik, hanem, hogy szét. A kávé ezen kívül semmilyen hatást nem mutatott, így ugyanúgy aludtam el, csak még fájt is a fejem. Suli után kajáltunk, majd megpróbáltam aludni, és ha mindenigaz fél órát vagy 1 órát aludtam is, de folyamatosan haluztam, kitudja mitől. Felkeltem és onnantól kezdve kezdett hatni a kávé. Még épp időben. Este fele kimentünk két osztálytársammal a szokásos helyünkre iszogatni. Becsiccsentettünk, majd húztunk vissza koliba, és hamar elaludtam. Másnap nem keltem másnaposan, viszont olyan fitten, hogy meg is lepődtem magamon. Találkoztam egy általános iskolás osztálytársammal, de nagyon keveset tudtunk beszélni, ugyanis ez a dinka, nem mondta, hogy hol lakik, mert akkor Én megyek oda, ugyanis ő Keletiből indult vonattal, és így többet is tudtunk volna beszélni, na de mindegy. Sikeresen elkéstem az első órámról, amiért meg is kaptuk a lebaszást V.-vel. Új tanárokkal ismerkedhettem meg a hét maradék részében, és egy kisebb gyerekes vita kezdődött el, amit már most unok, és egyszerűen nem tudom mit is tegyek. A probléma csak az, hogy vagyok Én, van két osztálytársam: N. és B. aztán van még két osztálytársam, akiből az egyik a szobatársam is: V. és P. A lényeg az, hogy Én mind a négyüket bírom, nincs semmi bajom velük, viszont a négy fél egyáltalán nem szereti egymást, mármint ahogy így leírtam a kettes csoportosításban, úgy bírják egymást, de N. nem csípi P.-t és V. nem csípi N.-t. Nyááh, elméletileg értitek, ha nem, hát üsse kavics. Nah és most elém állt N. és B. hogy elhanyagolom őket, és hogy a másik csapatot jobban bírom. Habár szó szerint nem mondták el, hogy ezt akarják, de azt akarják, hogy válasszak kettejük között. Komolyan mondom, azt hittem 19, 20 éves fejjel ez már nem olyan dolog ami szóba kerül, de tévedtem. Kezd nagyon-nagyon elegem lenni ebből, és hamarosan hisztizni kezdek, de az nem lesz jó. A földhöz vágom magam és bőgök. Mint egy efféle igazi felnőtt.

Most képeket van kedvem berakni idézetek és zene helyett. Nekem nagyon tetszenek!