Nagyon szar ez a nyár eddig gyerekek, legalábbis nekem biztos. Holnapután (vasárnap) ünneplem a 19. szülinapomat. Igen, már jó öreg vagyok. Csak annyit szerettem volna, hogyha nálunk összeülünk a "barátaimmal", iszogatunk, beszélgetünk, stb. Erre Rózsa, aki mellesleg a "legjobb" barátnőm/nek tartja magát. Közli, hogy nem tudnak lejönni, mert az bizony kibaszott költséges lenne. Igen, tudom drága a benzín, ezt Én is tudom mint vezető. De szerintem azért ez mégiscsak egy olyan esemény amit akárhogy is de meglehetne oldani. Ha már nem is kocsi, de busz, vonat van, és igen könnyen megközelíthető állapotban vagyok. De nem, mert nagyon költséges lenne. Most tehát a kérdésem az, önző vagyok? Biztosítanék nekik ágyat éjszakára. Nem kérek tőlük semmi mást, csak annyit, hogy eljöjjenek, és ünnepeljük meg ezt az elcseszett napot. Nem, mert az iszonyatosan költséges lenne. Bezzeg Én, mint egy hülye felmegyek még a világvégére is. Mivel nem egy helyen lakunk Rózsával, így általában Én utaztam be hozzá. Szerinted nekem nem volt fárasztó ez? Igen, nekem mondjuk a vonat ingyenes. De akkor már itt is tartunk annál a becses témánál, hogy áldozatokat kell hozzni. Nem fair játék, hogy Én hozom az áldozatot, Te meg csak úgy felkapod és viszed. Még azt tudnod kell kedves olvasóm, hogy ugye leérettségiztem. Úgy gondoltuk Rózsával, hogy oké, 4 év emlékére vegyünk valamit a másiknak, de legyen meglepetés. Elmentünk plázába, mert nekem valami dolgom volt az egyik közeli városban, de sajnos elhúzódott, és addig benéztünk. Lényeg a lényeg, hiszen felesleges mondatok nem kellenek. Plázáztunk. Általában megszokott volt, hogy wáááoow... de jól nézz ki ez a felső, de szeretnék egy kalapot, és akkor nemes számból elhangzott egy mondat: -Menjünk nézzük meg a PS-eket. Érdeklődés: -Minek? -Mert már olyan régen vágyom rá, hátha van akciós. És ekkor kedves Rózsának támad egy ötlete, meglep egy PS-el, amit ugye közöl is velem, hiszen nehogy valakitől kérjem majd. Ugyan kitől kérhetném. Nem tudom ki mennyire jártas az efféle szórakoztató iparban, de egy PS neméppen egy olcsó mulatság. Nem azért mondtam, hogy ő ezt vegye meg, habár gondolom sokan így gondolják. De nem! Mint említettem, ez már nálunk megszokott volt, hogy megosztjuk a vágyainkat a másikkal. Még csak megsem fordult a fejembe, hogy esetleg ezért kellett bejönni a plázába. Azt még tudni kell rólam, hogy imádok olvasni, és mihelyst megtudtam,hogy mi a terve, kértem inkább vegyen valami apróbb ajándékot, mert Én sem költök milliókat az ajándékára, és próbálok olyat venni ami tényleg megmarad neki. Amit vettem: Friends Forever karkötő, plusz egy régóta áhítatott könyv, ami csak antikváriumban van, és nagyon kevés példányszámban, csak egy kiadónál. No probléma, megszerzem neki, hiszem már 3 éve szeretné azt a könyvet. Visszatérve a könyv iránti szeretetemhez, kértem vegyen nekem inkább egy könyvet. Nem, ő akkor is a Ps-t veszi meg, és nincs választásom. Mondja, olcsóbban megtudja szerezni, és még játékot is kapok hozzá. Most könyörgöm, Én vagyok önző, hogy azt gondolom azt a pénzt fordíthatta volna esetleg benzínpénzre, engem meg letudhatott volna egy könyvvel, vagy akár egy nagy tál eperrel? Nem kaptam még meg az ajándékot, Én odaadtam neki. Most költözködtek, de a karkötőt nem hordja, pedig azóta már találkoztam vele, a könyvből elolvasta az első részt, ami kb. 4-5 oldal. Mérhetetlenül ostobának, és naívnak érzem magam, akit megint csak csúnyán kihasználtak, és éveken át hülyének néztek. Hiszen még csak ennyire sem vagyok fontos a számára. Most úgy áll a dolog, hogy Én megyek fel az újonnan beköltözött lakásukba megünnepelni a szülinapomat, és csaknem 2 órát utazok ezért. És még papucsherceget is elkell viselnem. És még most is Én érzem magam rossz embernek, hogy ilyeneket írok. Nem értem... és szerintem sosem fogom megérteni. Azt hittem ez a nyár végre jó lessz. Frissen leérettségizem, megszabadulok egy kiló kőtől, jön a jó idő, szülinap, barátok, lustálkodás, miegyéb. De nem... az idő szar, a szülinapom rá jöttem, hogy ahogy öregszem egyre csak szarabb, barátok... túl naív vagyok etéren, lustálkodás... még csak kellemesen lustálkodni sem tudok, mert úgy érzem valamit csinálnom kell. Nos tehát kedves olvasó, várom válaszodat. Szerinted önző vagyok?

Egy kis vidámabb téma. Ma a volt osztálytársaimmal találkoztam, legalábbis a lány tagokkal, illetve az egyiknek a palijával. Igen, vicces volt, direkt kiírtam nemes fb oldalra, lányos buli. Erre beállít a palival, aki azt hiszi magáról, hogy fenomenális humora van, eszméletlenül helyes, és ahogy csak lehet lenézi a lányokat. Igen, jól érzed, már a szívem csücske. <3 Mindegy... egy idő után elkezdtünk szakadozni,és az ötből cska kettő lett, Én és Lotta. Hihetetlenül jól éreztem magam, ami már nagyon kellett, mert úgy mentem el itthonról, hogy megkaptam Rózsától a hírt, és eleredt az eső is. Szal.. minden színötös. Aztán jött ez a délután és valami fenomenálisan éreztem magam. Annyit nevettem. Felidéztük a régi emlékeket, a szerelmeket, a veszekedéseket, a kirándulásokat, és hihetetlenül jó volt. Kimentünk a játszótérre, és mi nagy marhák hintáztunk. Ez hiányzott nekem. Furcsa, ők még emberi számításba néznek. Persze Én is őket, és nagyon fontosak a számomra.

"Az az igazi barát, akire mindig számíthatsz, aki minden különösebb ok és cél nélkül is melletted van. A barátok felvidítanak, ha rossz a kedvünk, velünk nevetnek, ha vidámak vagyunk, de a legfontosabb, hogy akkor is mellettünk állnak, ha igazából semmire sincs szükségünk."

Mai zene: