A minap furcsa dolog történt!
Eltört a mécses, és még mindig nem tudtam összeragasztani teljesen. Hiába,nagyon-nagyon furcsa anyagból készült és nem is tudsz kölcsönkérni mástól,mert neki is más van. Mindenesetre megpróbáltam, és még próbálkozom, mert némi heg van még a mécsesen. Agyam jelenleg pihenő állásban van a több órás történelem tételek tanulása után. Most szépen kipiheni azt a rengeteg felesleges háborút. Holnap nagy napra ébredek, megyek elkezdem felnőtt életem egyik momentumát, feltöltő leszek. Ami vicces, hiszen már nem az első meló amit csinálok, tehát ha így nézzük már rég felnőtt vagyok. De ez sem igaz teljesen, hiszen a munka magában nem jelenti azt, hogy felnőtt az ember, és hogy fel van készülve a kegyetlen világra! Igen, jelenleg ez az Én problémám is. Nem vagyok felkészülve a továbbiakra, vannak terveim, álmaim, de gyenge fűszálnak érzem magam. Pedig aki lát, erős sziklát lát! Igen, nagyon furcsa az emberi természet. Van amit mutat, és van amit nem. Én inkább rejtegetek mint mutogatok, és saját magamban játszogatok. Az embernek vannak példaképei, akikre szeretne hasonlítani. Öreg hiba, hiszen ha ugyanolyan vagy mint például Kiss Pista, akkor már nem vagy egyedi. Néha viszont a legjobb Kiss Pista mögé bújni, és kivonni magad a világ zajából. Néha... de tényleg csak néha, Én is elsüllyedem, de aztán hírtelen szárnyra kapok, és senki nem tud megállítani. Már csak az a baj, hogy ez igencsak ritkán van. De sebaj, egyszer majd elmúllik! =)


(Az apró képecske asztalom tapétáját mutatja be: Bizarr külső egy érző lélekkel)