Rápillantottam azokra az oldalakra, amik megvannak jelölve valamilyen formában. Azokat az oldalakat, amik teljes mértékben bezártak, a keresett oldal nem található szöveget dobott ki, azokat töröltem, de ha bárki visszatérne, nagyon szívesen. :)

Szabadnapom van, és hihetetlen egész nap azon kattogtam, hogyha lesz a mai nap egy kis nyugi idő, akkor mit is írhatnék újonnan. Rengeteg mindent szeretnék, de picit korlátozva vagyok, ugye nem saját gépről ügyködök. Szeretnék könyvekről írni, amiket az utóbbi időben olvastam, filmekről, amiket néztem, vagy csak úgy alapjáraton mindenről.

Csak egy pötyi szösszenet, hogy annak idején miért is indult ez az egész oldal. A nevéből kifolyólag egy fan oldalnak indult, aztán lett blog. Arra gondoltam, hogy mennyire szupi lenne már, hogyha az un. sikersztorimat tudnám megírni, és megosztani Veletek, akik érdeklődtök. Már kislányként arra vágytam, hogy szinkronszinész lehessek. Nagy vágyaim voltak, de önbizalmam sajnos semmi. Rengeteg szinész/szinésznő van akiknek egyszerűen imádom a hangját. Annak idején nyitottam egy olyan oldalt is ami a szinkronszinészettel foglalkozik. Felkerestem szinkronszinészeket e-mailban, hogy válaszoljanak nekem néhány kérdésre, úgymond mini interjúkat készítettem velük, amire néha pozitív, néha negatív reakciót kaptam. Most így belegondolva, picit túlpörögtem ezen a témán, de hát nagyon érdekelt a dolog. Valójában minden ami ezzel kapcsolatos. Egy elképesztően tehetséges szinkronszinésznő, aki az egyik kedvencem, (direkt nem írok nevet) elintézte nekem, hogy eltudjak menni egy szinkronstúdióba, megnézni, hogy is megy ez. Felhívtam a kapott számot, ahol igencsak bunkó választ kaptam, egy olyan szöveggel, hogy most erre nekem nincs időm, meg am. se.... Egy teljes világ tört össze bennem. 18 voltam akkor. de még ez sem tudott lehúzni, csak arra gondoltam, na vele biztos nem akarok dolgozni akármennyire nagymenő szinkronrendező. A legnagyobb dolog ami változtatott a terveimen az a szomorú igazság, hogy csak szinkronszinészetből bizony nem lehet megélni. Am. sem éreztem magam megfelelőnek, ténylegesen nem volt önbizalmam, hogy bárki előtt szerepeljek. Így lemondtam erről.

Gimnázium után felkerültem Budapestre, és vendéglátásban helyezkedtem el. Innentől kezdve pedig nem volt megállás. Elvégeztem 2 iskolát, az egyik rendészeti, a másik pedig kereskedelem. Nagy különbség van a kettő között, az biztos. Mellette dolgoztam, meglepő módon, vagy mégsem, mindig vagy kereskedelemben vagy vendéglátásban. És!!!!!!! Jelenleg is vendéglátásban dolgozom. Egy elképesztően aranyos kávézóban. Megtalátam az új szenvedélyemet, ami nem más, mint a kávé. Volt szerencsém, egy profi baristától tanulni, aki nagyon jó barátom lett. Sok mindent köszönhetek neki. Így habár nem vagyok profi, de értek hozzá. ;)

Jelenleg pedig arra törekszem, hogy saját kis vállalkozásba kezdjek. Szeretnék egy kávézó és bisztrót nyitni. Minden csupa földi jóval.

Az eper mellett pedig nagy imádatnak számít már évek óta, a panda. Minden mennyiségben. :)

Mondjuk ez a szám nem hallgatható sokszor.

Sziasztok!

Annyira elképesztően vicces volt olvasgatnom az 5 évvel korábbi bejegyzéseimet. Egyszerre volt aranyos, és röhejes, néhol már ciki. Az ember rengeteget változik az idő múlásával, és ez velem sem történt máshogy. Természetesen befolyásolták az események, a megismert emberek a jelenemet. Arra gondoltam, hogy folytatnám a blogot, de felesleges hülyeségek helyett megpróbálok értelmes dolgokat írni. Nem kell félreérteni, akkoriban is biztos volt valami értelem a mondandómban. :)

Sajnos az a nagy helyzet, hogy saját gépem még nincs, így a párom laptopján munkálkodok, amit nem szeretnék 100%-ban a saját kis hülyeségeimmel telerakni, így egyenlőre a honlap kínézete nem fog változni. Amúgy meg vagány, nem?